KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lucio Fulci horrorfilmjei

Kovács Marcell

Zombik városa (Paura nella città dei morti viventi) – olasz, 1980. Szereplők: Catriona MacColl, Cristopher George, Carlo De Majo. Forgalmazó: Ultra Film. 93 perc. A pokol hét kapuja (E tu vivrai nel terrore – L'aldilà) – olasz, 1981. Szereplők: Catriona MacColl, David Warbeck, Cincia Monreale. Forgalmazó: Ultra Film. 87 perc.

 

A trancsírozós horrorfilmek értelmezésére egyes vélemények szerint az esztétika helyett sokkal inkább a pszichiátria lenne hivatott. Még a szimpatizánsok is készséggel elismerik, hogy az irányzat nem tartozik a horrorműfaj krémjéhez, vonzerejét éppen plebejus egyszerűségének, lényegre törő közvetlenségének köszönheti. A nyolcvanas évek első felében az otthoni videózás elterjedésével hirtelen megnőtt az igény a filmipar bűnös élvezeti cikkei iránt, a pornó mellett virágzásnak indult a tabukat nem ismerő olcsó erőszakmozi is, és a piaci viszonyok változásaira mindig érzékenyen reagáló olasz filmgyártás hamar a világ egyik fő ellátójává lépett elő mindkét területen.

Lucio Fulci az olasz tömegfilmben tipikusnak mondható karrierje során dolgozott megannyi műfajban, pajzán komédiát éppúgy forgatott, mint komor westernt. A jellegzetesen olasz erotikus-erőszakos thriller, a giallo legstílusosabb darabjai közül több is az ő nevéhez fűződik. Mégis mint a mészárszéki horror atyamestere vált híressé. Korábbi, jóval elegánsabb munkái ismeretében az utókor hajlamos ezt a sors igazságtalanságaként értékelni és Fulcit meg nem értett zseninek beállítani, holott legjobban sikerült horrorfilmjeit alaposabban szemügyre véve tisztán látszik, tényleg ezek a sokszor öncélú, helyenként elviselhetetlenül kegyetlen darabok Fulci legkarakteresebb munkái, a filléres költségvetésből eredő hibáikkal és minden más tökéletlenségükkel együtt ezek a rendező legszemélyesebb filmjei.

A holtak hajnala kasszasikere hatására született zombi-trilógia most megjelenő, két utolsó epizódja szemlélteti legkifejezőbben a Fulci-féle mozgóképes iszonyatot. Romero társadalomkritikája helyébe Fulcinál az okkult időtlen témája lép. A zombik e két filmben már csak statisztaszerepet játszanak, és a gótikus horrorirodalom, elsősorban Lovecraft nyomasztó prózája a történetek igazi ihletője. Fulci sohasem volt a kritika dédelgetett kedvence, és mintha az efelett érzett keserűség az ellenkező irányba hajtaná, az egykor kifinomult filmnyelvet beszélő rendező a nyolcvanas években primitív egyszerűséggel fogalmaz, ám egy-egy véletlenszerűen felbukkanó, költői képsorral rendre zavarba ejti nézőit. A korai szürrealista film töredezett, álomszerű meséit idézi a zavaros elbeszélés, a ritmika szabályaira fittyet hányó tempó. Az erőszakjelenetek eltúlzott brutalitása groteszkbe hajlik. A meghökkentés az egyetlen szerepük, a kinyomott szem visszatérő motívuma kapcsán talán nem teljesen légből kapott a klasszikus buñueli képsorra gondolni.

Fulci kegyetlen horrorfilmjei mintha a mozi hőskorát próbálnák megidézni, azokat az időket, amikor a mozgó képek látványa még zsigeri reakciót váltott ki a közönségből. A Lumière fivérek egy vonat közeledését vetítették, és a nézők rémülten kapták el a tekintetüket. Fulcinak ehhez már koponyába hatoló fúrót kell mutatnia, de eléri a hatást.

Extrák: Zombik városa – magyar kommentár, Fulci-portréfilm (első rész); A pokol hét kapuja – magyar kommentár, Fulci-portréfilm (második rész).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8995