KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rémségek cirkusza

Vajda Judit

Cirque du Freak: The Vampire's Assistant – amerikai, 2009. Rendezte: Paul Weitz. Írta: Paul Weitz, Brian Helgeland és Darren Shan. Kép: J. Michael Muro. Zene: Stephen Trask. Szereplők: Chris Massoglia (Darren Shan), John C. Reilly (Crepsley), Salma Hayek (Madame Truska), Josh Hutcherson (Steve), Willem Dafoe (Gavner). Gyártó: Universal Pictures / Donners' Company. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 111 perc.

Öccse, Az arany iránytűt jegyző Chris után Paul Weitz is ifjúsági fantasyval jelentkezik, és szintén egy népszerű irodalmi alapanyaghoz fordult ihletért: Darren Shan négy trilógiából álló Vámpír-sorozata első három regényének cselekményét rántotta össze egyetlen filmbe. A félresikerült adaptációnak köszönhetően azonban az író csodaszép ifjúsági könyvei a vásznon elvesztették minden mélységüket, és sekélyes tinifilm lett belőlük, melynek minden kockáján érződik az alkotók izzadságszagú erőlködése, hogy megfeleljenek a – még az is lehet, hogy alaposan félreismert – tizenéves célközönségnek.

Így válik az önfeláldozásból egy vérszívó inasaként, félvámpírrá változva egy vándorcirkuszhoz szegődő kamasz meséjében a nyomasztó és félelmetes freak show vicces varietévé, kap szemöldök-piercinget a kígyófiú és központi szerepet a mobilok, kütyük a regényeredetik időtlensége helyett. Weitz filmjében áthelyeződnek a hangsúlyok is: Darren tetszhalála például az első kötet legmegrázóbb része volt, míg itt olcsó poén lesz belőle. A film próbál ugyan izgalmasabbnak tűnni, de szinte mindig a bejáratottabb megoldást választja a könyvek keresetlen őszintesége helyett.

A Rémségek cirkuszában túl gyorsan történik minden, nem tartanak ki semmit: súlyos történéseket zavarnak le egy trendi zenével aláfestett szekvenciában, és gyorsan végigvágtáznak a durván leegyszerűsített cselekményen. A könyvekkel ellentétben így a filmnek nem alakul ki saját világa; nem lehet, mert nincs is idő belehelyezkedni. A filmesek csak a kellékeket, a külsőségeket használják az eredeti műből – ám hiába véreztették ki, a filmbeli „brutálvámpírokkal”, a vérszipolyokkal ellentétben épp a velejét nem tudták kiszívni. Az első Vámpír-trilógia így átalakulása során titokzatosból hétköznapi lett: súlytalan, egyszer használatos tucatáru két Alkonyat-folytatás közt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9976