KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/szeptember
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Kovács László (1933–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: Zangezurban az idő Bodor Ádám-adaptációk
• Reményi József Tamás: A túlsó part Kamondi Zoltán: Dolina
• Kovács András Bálint: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel
• Stőhr Lóránt: Felhőjáték Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: A jó dokumentumfilm botrányos Beszélgetés Kisfaludy Andrással, Kocsis Tiborral és Vészi Jánossal
BERGMAN
• Gelencsér Gábor: Bergman rítusai Ingmar Bergman: Arc, Szűzforrás, Rítus
GRINDHOUSE
• Kovács Marcell: Jack Starlett: Verseny az ördöggel
• Géczi Zoltán: Don Edmonds: Ilsa, az SS nőstényfarkasa
• Nevelős Zoltán: Sergio Martino: Torzó
• Orosdy Dániel: Tobe Hooper: Élve elfogyasztva
• Horváth Antal Balázs: Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!
• Teszár Dávid: Yukio Noda: Zérónő: a vörös bilincsek
• Varró Attila: Henry Paris: Misty Beethoven feltárása
• Sahár Szilveszter: Szemétből katedrálist Roberto Rodriguez: Grindhouse – Terrorbolygó
ÚJ KÍNA, ÚJ MOZI
• Géczi Zoltán: Beretta-szimfóniák Hongkongi bűnügyi filmek
• Wostry Ferenc: Hongkong célkeresztben Category III
HALÁL-NAPLÓK
• Földényi F. László: A körtefa árnyékában Forgács Péter: Saját halál
• Jankovics Márton: Az utolsó pillanat Rekviemek mozgóképen
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A bűn terei Báron György: Alászállás az alvilágba – Psycho-analízis
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Elvek és társak Maár Gyula: Töredék
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Goodbye, Bafana
• Harmat György: Csapda
• Varró Attila: Hajlakk
• Sahár Szilveszter: Külvárosi rockerek
• Pápai Zsolt: Next
• Ádám Péter: Moliére
• Csillag Márton: A Simpson család
• Vajda Judit: Forró zápor
DVD
• Nevelős Zoltán: Medvebarát
• Pápai Zsolt: A manipulátor
• Kovács Marcell: A vörös kör
• Tosoki Gyula: A nap szépe

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alien 4

Kömlődi Ferenc

 

Hollywoodban divatosak a francia rendezők: a celluloid-Mekkában Luc Besson után a különös tehetségű Jean-Pierre Jeunet is szerencsét próbált. Sikerrel, merthogy az Alien 4 elkerülte a Csendes-óceán partjára tévedt európaiak készítette szuperprodukciók szokásos hibáit: nem amerikaibb az amerikaiaknál, de nem is intellektuális mázzal leöntött hibrid. Sőt, visszaköszönnek a Delicatessenben és az Elveszett gyerekek városában megszokott üdítő meseelemek, az álomszerű szín- és képvilág.

Jeunet saját erdejében dolgozott, merthogy hírnevét a tudományos-fantasztikumnak köszönheti. Ha még van egyáltalán értelme ilyesmiről beszélni.

Ripleyt leklónozták, kétszáz évvel halála után kel életre. Ő az új szörny anyja – a gonosz hadsereg ez utóbbiak gyártásába kezdett. Megszoktuk őket – az alienek helyesek, félelmet már nemigen váltanak ki. Mi több: érző lények, sötét összeesküvések kiszolgáltatott eszközei.

Na és a klónozás? Az régóta létezik, feltételezhetően előbb-utóbb emberklónok is világot látnak majd. Az android se riogat többé, pláne ha Winona Ryder küllemébe bújtatták – ő csodaszép, mint mindig, színészi teljesítményére nem lehet panasz. Úgy tákolták össze? Agyában különböző programok futnak? Az se újság: mindannyian a cyborg-lét felé tartunk. A fantasztikum nem itt keresendő.

Összeesküvés-elméletek, klónozás, robotizáció – a kilencvenes évek legdivatosabb és legaktuálisabb témái. A mutánsokról szólni tabu, csakhogy sejtjük, bizonyos katonai telepeken ilyeneket is legyártottak már. Az X-aktákat ismerjük, unjuk is eléggé. Ripley és társai más világokat járnak, s ahogy a magasból rácsodálkoznak a szépséges Földre, az Méliès öröksége. Jeunet még Hollywoodban is megőrzött valamit a filmművészet naiv gyerekkorából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3616