KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/szeptember
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Kovács László (1933–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: Zangezurban az idő Bodor Ádám-adaptációk
• Reményi József Tamás: A túlsó part Kamondi Zoltán: Dolina
• Kovács András Bálint: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel
• Stőhr Lóránt: Felhőjáték Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: A jó dokumentumfilm botrányos Beszélgetés Kisfaludy Andrással, Kocsis Tiborral és Vészi Jánossal
BERGMAN
• Gelencsér Gábor: Bergman rítusai Ingmar Bergman: Arc, Szűzforrás, Rítus
GRINDHOUSE
• Kovács Marcell: Jack Starlett: Verseny az ördöggel
• Géczi Zoltán: Don Edmonds: Ilsa, az SS nőstényfarkasa
• Nevelős Zoltán: Sergio Martino: Torzó
• Orosdy Dániel: Tobe Hooper: Élve elfogyasztva
• Horváth Antal Balázs: Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!
• Teszár Dávid: Yukio Noda: Zérónő: a vörös bilincsek
• Varró Attila: Henry Paris: Misty Beethoven feltárása
• Sahár Szilveszter: Szemétből katedrálist Roberto Rodriguez: Grindhouse – Terrorbolygó
ÚJ KÍNA, ÚJ MOZI
• Géczi Zoltán: Beretta-szimfóniák Hongkongi bűnügyi filmek
• Wostry Ferenc: Hongkong célkeresztben Category III
HALÁL-NAPLÓK
• Földényi F. László: A körtefa árnyékában Forgács Péter: Saját halál
• Jankovics Márton: Az utolsó pillanat Rekviemek mozgóképen
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A bűn terei Báron György: Alászállás az alvilágba – Psycho-analízis
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Elvek és társak Maár Gyula: Töredék
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Goodbye, Bafana
• Harmat György: Csapda
• Varró Attila: Hajlakk
• Sahár Szilveszter: Külvárosi rockerek
• Pápai Zsolt: Next
• Ádám Péter: Moliére
• Csillag Márton: A Simpson család
• Vajda Judit: Forró zápor
DVD
• Nevelős Zoltán: Medvebarát
• Pápai Zsolt: A manipulátor
• Kovács Marcell: A vörös kör
• Tosoki Gyula: A nap szépe

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete Tanner

Fáber András

 

A címben szereplő férfi nem rokona Alain Tanner franciasvájci filmrendezőnek, mint ahogyan Xavier Koller sem (szellemi) rokona a Tanner, Soutter és Goretta nevével fémjelzett svájci-francia filmes iskolának. Mindenesetre a nagyobb hírnévre vergődött frankofon társak árnyékában „felnőtt” a hetvenes évek vége óta egy markáns németsvájci filmművészet, mely Frédi M. Murer, Márkus Imhoof, Koller és mások révén a nyolcvanas évek közepe óta hallat magáról a nemzetközi filmfesztiválokon és filmforgalmazásban: Koller e filmje mindjárt első bemutatása idején, 1985-ben elnyerte a locarnói fesztivál nagydíját.

Friedrich Dürrenmatt és Max Frisch írásaiból tudjuk, amit újabban ezek a filmek szemléltetnek, hogy ugyanis valamiképpen a német svájciak is germánok, aminek nemcsak némi édesbú, hanem az indulatteliség is fontos jellemzője.

A film a második világháború idején játszódik Schwyz kantonban, valahol fönn a hegyekben, Oberschwand felett, ahol családjával együtt él és – keményen dolgozik Kas-par Tanner középkorú svájci állampolgár, tisztesség ne essék, szólván: paraszt. Szénakaszálás, állattenyésztés, tejtermékek készítése tölti ki a szorgos család életét, mindaddig, míg a politikusok el nem határozzák, hogy a háborúra tekintettel (amelyben Svájc tudvalevőleg nem vett részt) szigorításokat vezetnek be az élet több területén: előírják például, hogy – az erre alkalmatlan – hegyi területeken ezentúl krumplit kell termeszteni. (Nem gumipitypangot, csak közönséges burgonyát! A parasztok lassacskán beadják derekukat a „júdásgumók” termesztésére, kivéve a nyakas Tannert, akit erőszakkal is hiába próbálnak megtörni. Igaz, „ässä musch”, vagyis enni bizony muszáj, mint mondják igazi „Schwytzerdütsch” dialektusban, de nem bármi áron. A rendeletek, a fenyegető levelek, a „törvényes következmények” mind csorbát szenvednek az „ösztönember” Tanner konok – az éhségsztrájkig elmenő – kitartásán, mellyel a természet és a társadalom általa helyesnek tartott rendjét védelmezi.

„Jobb egy eleven Tanner, mint egy halott demokrata” – hangzik el a számunkra is megszívlelendő tanulság a film vége felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4737