KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/szeptember
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Kovács László (1933–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: Zangezurban az idő Bodor Ádám-adaptációk
• Reményi József Tamás: A túlsó part Kamondi Zoltán: Dolina
• Kovács András Bálint: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel
• Stőhr Lóránt: Felhőjáték Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: A jó dokumentumfilm botrányos Beszélgetés Kisfaludy Andrással, Kocsis Tiborral és Vészi Jánossal
BERGMAN
• Gelencsér Gábor: Bergman rítusai Ingmar Bergman: Arc, Szűzforrás, Rítus
GRINDHOUSE
• Kovács Marcell: Jack Starlett: Verseny az ördöggel
• Géczi Zoltán: Don Edmonds: Ilsa, az SS nőstényfarkasa
• Nevelős Zoltán: Sergio Martino: Torzó
• Orosdy Dániel: Tobe Hooper: Élve elfogyasztva
• Horváth Antal Balázs: Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!
• Teszár Dávid: Yukio Noda: Zérónő: a vörös bilincsek
• Varró Attila: Henry Paris: Misty Beethoven feltárása
• Sahár Szilveszter: Szemétből katedrálist Roberto Rodriguez: Grindhouse – Terrorbolygó
ÚJ KÍNA, ÚJ MOZI
• Géczi Zoltán: Beretta-szimfóniák Hongkongi bűnügyi filmek
• Wostry Ferenc: Hongkong célkeresztben Category III
HALÁL-NAPLÓK
• Földényi F. László: A körtefa árnyékában Forgács Péter: Saját halál
• Jankovics Márton: Az utolsó pillanat Rekviemek mozgóképen
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A bűn terei Báron György: Alászállás az alvilágba – Psycho-analízis
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Elvek és társak Maár Gyula: Töredék
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Goodbye, Bafana
• Harmat György: Csapda
• Varró Attila: Hajlakk
• Sahár Szilveszter: Külvárosi rockerek
• Pápai Zsolt: Next
• Ádám Péter: Moliére
• Csillag Márton: A Simpson család
• Vajda Judit: Forró zápor
DVD
• Nevelős Zoltán: Medvebarát
• Pápai Zsolt: A manipulátor
• Kovács Marcell: A vörös kör
• Tosoki Gyula: A nap szépe

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egyszer

Forgács Nóra Kinga

Once – ír, 2007. Rendezte és írta: John Carney. Kép: Tim Fleming. Zene: Glen Hansard és Markéta Irglová. Szereplők: Glen Hansard (Fiú), Markéta Irglová (Lány), Hugh Walsh (Timmy), Gerard Hendrick (Gerry), Alaistair Foley. Gyártó: Bórd Scannán na hÉireann / RTE / Summit. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 85 perc.

 

John Carney ír független filmes egész estés darabját gyakran modern musicalnek aposztrofálják, valójában inkább olyan filmdráma, amiben kulcsszerepe van a zenének. A film két zenei tehetség, egy cseh bevándorló lány és egy ír fiú véletlen találkozását és rövid, de annál produktívabb kapcsolatát mutatja be, a helyszín a mai Dublin.

Az indítás frappáns és célratörő, egy abszurd akciójelenetet furcsa helyzetek és gyakorlatok követnek, melyek során az élet összehozza az utcazenészt és a virágárus lányt. A párbeszédek üdítően nyersek, jól szervezett kézi kamerás felvételeken nyer sajátos arcot Dublin, és kicsiben győzelmet arat az a nyitottság és humánum, ami majd nagyban is le fogja aratni a babért – a fanatikusabb és érzékenyebb filmrajongók egyszerre kezdhetnek boldogan fészkelődni a sötétben.

A filmidő előrehaladtával a mókázás zökkenőmentesen adja át a helyet a drámának: két zenész, két magányos ember között megindul a termékeny interakció, a közös alkotás a kapcsolatteremtés és az önkifejezés eszközévé válik. Kétségtelenül nem John Carney fejéből pattant ki elsőként az ötlet, hogy a személyiség épülése és két ember kapcsolatának a kibontakozása párhuzamba állítható az alkotás folyamatával. A film azonban a főcsapást el-elhagyva inkább a figurákat és a (társadalmi) viszonyokat jellemző részletekre összpontosít, az éneklős-zenés jelenetekben pedig a valódi zenész (fő)szereplők együttműködésének köszönhetően átélhetővé válik az alkotás feszültsége és öröme, megannyi minikatarzist szerezve a nézőnek. Mindvégig tervszerűség és spontenaitás, panelek és eredetiség egyensúlya érvényesül, bónuszként pedig John Carney földközelbe hozza a happy endet. Ha valakinek mindezeken túl éppen a „singer-songwriter” típusú érzelmes dalok nem tetszenek, az már tényleg csak személyes ízlés kérdése.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9389