KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/október
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Michel Serrault (1928–2007)
BERGMAN
• Kovács András Bálint: A lélek mélyéről Ingmar Bergman
• Sopsits Árpád: Ellenkező előjelű ikerpárok Bergman – Antonioni
ANTONIONI
• N. N.: Michelangelo Antonioni játékfilmjei
• Jancsó Miklós: A Mester lebegve érkezik Michelangelo Antonioni
• Vágvölgyi B. András: Antonioni Amerikája Zabriskie Point
MIYAZAKI
• Teszár Dávid: A repülés művészete Hayao Miyazaki
• Géczi Zoltán: Tokiói keresztapák A Studio Ghibli története
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Háttérvetítések Karlovy Vary
• Baski Sándor: Régi táj új ecsettel Russia Rulez
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A lelassult forradalom Formabontók
• Palotai János: Átrajzolók Tóth György fotografikái
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Box humana Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: Brókerarcok Overnight
• Barotányi Zoltán: Port a porhoz Zuhanórepülés
• Kolozsi László: Manysi vadász a szív Farkas
• Dániel Ferenc: Jiři Menzel kései cunamija Őfelsége pincére voltam
• Turcsányi Sándor: Villák proletárjai, egyesüljetek! Őszi kertek
• Takács Ferenc: Ártéri dagály Tideland
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Este
• Vincze Teréz: Drágaságom
• Kolozsi László: Törésteszt
• Vajda Judit: Felkoppintva
• Géczi Zoltán: Száműzöttek
• Parádi Orsolya: Ízlések és pofonok
• Tüske Zsuzsanna: Mr. Brooks
• Varró Attila: Csillagpor
DVD
• Pápai Zsolt: Betörő az albérlőm
• Tosoki Gyula: Hósüti
• Klág Dávid: Idiokrácia – Hülyék paradicsoma
• Varró Attila: Kwaidan

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Templom a dombon

Zalán Márk

Krugovi – szerb-német, 2013. Rendezte: Srđan Golubović. Írta: Melina Pota Koljevic és Srđan Golubović Kép: Alexandar Ilić. Zene: Mario Schneider. Szereplők: Alexandar Berček (Ranko), Leon Lučev (Haris), Nebojša Glogovac (Nebojsa) Gyártó: Film House Bas Celik / Neue Mediopolis Filmproduktion / La Cinéfacture / Vertigo/Emotionfilm / Propeler Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 112 perc.

Srđan Golubović harmadik nagyjátékfilmje sokadik példája annak, hogy a délszláv háború embertelen eseményei két évtized elteltével is kiapadhatatlan ihletforrásnak bizonyulnak a térség alkotói számára. A szerb rendező azonban konkrét csatajelenetek megidézése helyett egy kis bosnyák község tragédiájának elszenvedőire fókuszál, akik évek múltán sem képesek feldolgozni a rájuk ólomsúllyal nehezedő fájdalmas emlékeket. A valós történéseken alapuló film annak a szerb katonának a tettére építkezik, aki megakadályozta, hogy társai halálra verjék muszlim barátját, heroikus cselekedete azonban szörnyű következményekkel járt. Golubović egyik legnagyobb érdeme, hogy egészen filmje befejezéséig visszatartja az eset részleteit, és figyelmét azok életére összpontosítja, kiknek lelki sebei évekkel a tragédiát követően sem gyógyultak be. A Németországban letelepedett muszlim férfi, a szerb fővárosban dolgozó orvos és a faluszéli templomot két kezével építő édesapa súlyos döntések között őrlődik: érdemes-e még magukban tartani a múltbéli sérelmeket, vagy végleg zárják le azokat, és próbáljanak meg továbblépni? Vajon akkor is megéri-e jót cselekedni, ha annak végzetes hatásai lehetnek?

Golubović munkája nem kizárólag témaválasztása és elbeszélési technikája, hanem pazar képi világa, hangsúlyos helyszínei (a német külvárosi szürke panelek látványa ugyanolyan nyomasztó, mint a szerbeké), pontos párbeszédei és tökéletes színészválasztása miatt is figyelemreméltó darab. Átgondolt, mesterien szerkesztett mű, mely hétköznapi emberek sorsának tükrében vizsgálja egész nemzetek lelkiismeretét, bölcsen elkerülve a moralizáló és sablonos tételmondatokat. A Templom a dombon lebilincselő, erőteljes alkotás, mely ékesen igazolja, hogy a közelmúltról – különösen Európa közép-keleti és déli országaiban – nem ajánlott, hanem kötelesség beszélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11683