KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Bódy/Jeles konferencia
• (X) : Katapult Film Szinopszis-pályázat
ANTONIONI
• Kovács András Bálint: Az eltűnés mestere Antonioni és a modernitás
BULVÁRKÓRHÁZ
• Mihancsik Zsófia: Betegségügyek Beszélgetés a Sickóról
• Schubert Gusztáv: Fesd feketére! Sicko
• Barotányi Zoltán: Kórház utca Egészségügy a kereskedelmi tévékben
• Darab Zsuzsa: Vér, cukor, szex, mágia Kórházi tv-sorozatok
VÁMPIROLÓGIA
• Kovács Ilona: Árnyékvilág Kis vámpirológia
• Varga Zoltán: Búcsú a vérszopkóktól Vámpírok a modern horrorfilmben
SODERBERGH
• Pápai Zsolt: A kaméleon színe Steven Soderbergh
LYNCH
• Janisch Attila: Belvilág Birodalom Inland Empire
• Strausz László: Lynch Peaks A tévénézők lázadása
MOZIPEST
• Teszler Tamás: Kísérleti láncolat Toldi mozi
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Spanyolok a spájzban Miskolc: Cinefest
HATÁRSÁV
• Simonyi Balázs: Tíz csőre töltött 35 mm-es A Magnum és a mozi
KRITIKA
• Muhi Klára: Épphogy csak érintsd! Iszka utazása
• Báron György: Szerelem, szabadság... A Nap utcai fiúk
• Kolozsi László: Csak oda Megy a gőzős
• Baski Sándor: Ha ölni kell Flandria
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Csendkút
• Vaskó Péter: A Bourne-ultimátum
• Ádám Péter: Színes fátyol
• Géczi Zoltán: Halloween
• Csillag Márton: A másik én
• Klág Dávid: Frank & Wendy
• Tüske Zsuzsanna: 1408
• Pápai Zsolt: Agyő, nagy Ő
• Varró Attila: Invázió
DVD
• Pápai Zsolt: A forrás
• Kovács Marcell: Az idő urai
• Alföldi Nóra: A hírhedt
• Tosoki Gyula: A kolostor

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Federico Fellini

A nézőhöz

Jancsó Miklós

Figyelj, felforr az epém, látom a gúnyos pofádat, nem szoktam hazudni, nyugodtan elhiheted, nem szoktam hazudni, nem én vagyok a magyar tévé, mi értelme lenne az egésznek, nem akarlak én téged szórakoztatni, még ha hallgatóság lenne és produkálni szeretném magamat előtted minek, szóval, igen, ott álltunk az Ósönnel szemben, tényleg lenyűgöző, a hullámok, a zúgás meg a fények, meg minden, tudod, ahogyan a taraj kifehéredik és éppen jött a napnyugta piros is volt, meg kék, meg zöld, meg minden úgy volt, hogy megfürdünk, mert anélkül nem lehet, de nem hoztunk gatyát és ott abban a szuperszabad országban ne próbálj meztelenre vetkőzni, mert feljelentenek és jön a palisz, a parton önálló szervezetük van, partipalisz party s police, hahaha! – és az akkor is megbilincsel, ha úgy nézel rájuk, mint most te énrám, szóval nem fürödtünk, ültünk a homokban, hűvös volt, a seggem fázni kezdett, meg a szél is erősebb lett, fent a mólón alig jártak, néha nevetést hallottunk, a szél felénk fújt, futott egy gyerek, döngött a lába alatt a beton a móló hosszú volt, a gyerek végigfutott és a parkolóban görkorcsolyáztak és – mi mindent ki nem találnak – vitorlával a kezükben görkorcsolyáztak, olyan vitorlával, amit a szörfősök használnak, az erős szélben szaladgáltak ide-oda, pókok a falon, egyikük felbukott, úgy látszik, rosszul fogta a vitorlát, akkor tűnt fel a tömeg, a móló felé ment, sokan voltak, a szél a homokot felkapta lábuk nyomán, sok csaj volt köztük, lobogott a hajuk, akkor mindjárt kommentáltam is, mért van mindnek fekete hosszú haja, mintha olaszul beszélnének, mondta is a gyerek, papa menj oda, ez a te nyelved, ezt legalább érted, feltápászkodtam, jólesett, mert már nagyon befúródtam a homokba, aztán szaladni kezdtem, nehezen, mert mély volt a homok, szaladni kezdtem, mert láttam, hogy az ott középen, akit azok ott körbefognak, levitál, azaz egylépésnyire a föld felett lebeg, vagy úszik, vagy amit akarsz, szóval ilyet, hogy valaki levitál, csak egyszer hallottam, valami Afrikát megjárt filmes mesélte, de sose hittem el, most láttam, és te is hidd el, mert én láttam, és akkor felém fordult, kissé lejjebb ereszkedett, a talpa majdnem a földet érte, de azért maradt még egy arasz és felém fordult, Fellini volt, valamit mondtam neki, felém nyújtotta a kezét, de akkor emelkedni kezdett és egy kurvanagy szél kerekedett, lefújta a kalapját, rohantam utána a homokban, nehezen, de elkaptam, de akkor már a feje a kumuluszokat érte, megpróbáltam utána dobni, visszaesett és akkor a Masina azt mondta, hogy Federico ezt nekem küldi, kezetcsókoltam és megköszöntem, sok újságpapírt kellett a belső bőrszalag mögé dugni, hogy használni tudjam, mert sokkal nagyobb volt a fejbősége, de nem is nagyon használtam, mert ha egy kis szél jött, utána kellett kapni, tudod, nagyon széles a karimája, odaadtam Gyulának, hordta egy darabig, de most a Kőbányain látom, Gyula neki ajándékozta, ő vett magának egy Borsalinot de nem hordja, mert télen lefagy a füle, sajnálom, hogy nem őriztem meg, mert most megmutathatnám neked, de majd egyszer azt is elmesélem, hogyan bújtam bele a köpenyébe, tudod, abba a felleghajtóba, az Abruzzókban parasztok hordják az olyant. Ja, az arca fénylett, amikor felfelé szállt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=187