KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Bódy/Jeles konferencia
• (X) : Katapult Film Szinopszis-pályázat
ANTONIONI
• Kovács András Bálint: Az eltűnés mestere Antonioni és a modernitás
BULVÁRKÓRHÁZ
• Mihancsik Zsófia: Betegségügyek Beszélgetés a Sickóról
• Schubert Gusztáv: Fesd feketére! Sicko
• Barotányi Zoltán: Kórház utca Egészségügy a kereskedelmi tévékben
• Darab Zsuzsa: Vér, cukor, szex, mágia Kórházi tv-sorozatok
VÁMPIROLÓGIA
• Kovács Ilona: Árnyékvilág Kis vámpirológia
• Varga Zoltán: Búcsú a vérszopkóktól Vámpírok a modern horrorfilmben
SODERBERGH
• Pápai Zsolt: A kaméleon színe Steven Soderbergh
LYNCH
• Janisch Attila: Belvilág Birodalom Inland Empire
• Strausz László: Lynch Peaks A tévénézők lázadása
MOZIPEST
• Teszler Tamás: Kísérleti láncolat Toldi mozi
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Spanyolok a spájzban Miskolc: Cinefest
HATÁRSÁV
• Simonyi Balázs: Tíz csőre töltött 35 mm-es A Magnum és a mozi
KRITIKA
• Muhi Klára: Épphogy csak érintsd! Iszka utazása
• Báron György: Szerelem, szabadság... A Nap utcai fiúk
• Kolozsi László: Csak oda Megy a gőzős
• Baski Sándor: Ha ölni kell Flandria
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Csendkút
• Vaskó Péter: A Bourne-ultimátum
• Ádám Péter: Színes fátyol
• Géczi Zoltán: Halloween
• Csillag Márton: A másik én
• Klág Dávid: Frank & Wendy
• Tüske Zsuzsanna: 1408
• Pápai Zsolt: Agyő, nagy Ő
• Varró Attila: Invázió
DVD
• Pápai Zsolt: A forrás
• Kovács Marcell: Az idő urai
• Alföldi Nóra: A hírhedt
• Tosoki Gyula: A kolostor

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?

Makavejev Dušan

 

A filmet 1971-ben készítettem. Ültünk, kevertük a filmet, mert tudtuk, hogy látatlanban meghívták Cannes-ba. Április végén megjelent egy pornómagazinban, a Flesh-ben egy kép a filmből: meztelen emberek, a háttérben egy Lenin-fotó látható. A képet a standfotós a tudtom nélkül adta el. Másnap a szovjet követség titkára meglátogatta a Tájékoztatási Hivatalt, és közölte: mélyen meg vannak döbbenve. Ha én lettem volna a Minisztériumban, csodálkozva visszakérdeztem volna: hogy lehet, hogy ilyen gyorsan reagálnak valamire, különösen egy pornólapra? De én nem tudtam az egészről, csak másnap olvastam az újságban, hogy az ügyészség betiltotta a Flesh magazint a W. R.-ből vett pornográf fotó megjelentetése miatt. A lap kiadója elhatárolta magát a képtől és „Lenin dicső emlékének megsértésétől”. Megütött a tiltakozás hangvétele, tudtam, ez nem a mi nyelvezetünk, ez a szovjet nyelvhasználatra emlékeztetett. Meg akartam keresni a Flesh kiadóját, de valahogy senki sem tudott róla, végül egy barátom szólt, hogy egy kis cég adja ki, amely egyébként étkezési utalványokat nyomtat. A címéről rájöttem, hogy ez az a hely, amelynek utcai vitrinjében a Szovjetunióról készült képek vannak kitéve. Itt jelent meg egy színes újság, A Szovjetunió népei, kizárólag fordításokból dolgoztak. Ezek után egy irodalmi újságban közzétettem egy nyílt levelet, amit A Szovjetunió népei című újság főszerkesztőjének címeztem, s közöltem, megdöbbenve értesültem, hogy megjelent egy „Lenin dicső emlékét gyalázó” fénykép. Filmemben tényleg van meztelen kép, de az összefüggésekből kiragadták, és különben sem járultam hozzá a fotó közléséhez. Megírtam, meglep, hogy a kiadónál ilyen kalózakciókat csinálnak, s nem értem, hogy a kiadó – minden bizonnyal jól megfizetett – munkatársai miért csinálnak ilyet. Este felhívott valaki telefonon, bemutatkozott, közölte, hogy ő fordító, és azt szeretné megkérdezni, ki mondta nekem, hogy írjam meg ezt a cikket? Ismerős volt nekem ez a „ki mondta magának?”-fordulat, jól tudtam, kik használják ezt. A vonal végén nem hitte el a telefonáló, hogy „senki sem mondta”. Ő mindenáron tudni szerette volna, hol keresse az ellenséget.

Ezzel elindultak a támadások a még be sem mutatott film ellen.

Cannes-ban sikere volt a filmnek, majd három-négy héttel a fesztivál után a Lityeraturnaja Gazetában támadás indult ellene. Az első hazai kritikák, amelyek Cannes-nal egy időben jelentek meg, lelkesek voltak, de a moszkvai támadás után otthon is bírálni kezdtek. A cikkeket különös módon nem a kulturális rovatokba tördelték, hanem a politikai vezércikkek oldalára. Engem a W. R. körüli hercehurca arra a destabilizációs műveletre emlékeztet, amit a CIA csinált Chilében a katonai puccs után. Pénzeket helyeztek el nemlétező cégeknél, újságokat jelentettek meg, szóval zavarták a helyzetet. Valami hasonlót csináltak a szovjetek a filmemmel Jugoszláviában.

 

Lejegyezte: Horváth György


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4399