KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Bódy/Jeles konferencia
• (X) : Katapult Film Szinopszis-pályázat
ANTONIONI
• Kovács András Bálint: Az eltűnés mestere Antonioni és a modernitás
BULVÁRKÓRHÁZ
• Mihancsik Zsófia: Betegségügyek Beszélgetés a Sickóról
• Schubert Gusztáv: Fesd feketére! Sicko
• Barotányi Zoltán: Kórház utca Egészségügy a kereskedelmi tévékben
• Darab Zsuzsa: Vér, cukor, szex, mágia Kórházi tv-sorozatok
VÁMPIROLÓGIA
• Kovács Ilona: Árnyékvilág Kis vámpirológia
• Varga Zoltán: Búcsú a vérszopkóktól Vámpírok a modern horrorfilmben
SODERBERGH
• Pápai Zsolt: A kaméleon színe Steven Soderbergh
LYNCH
• Janisch Attila: Belvilág Birodalom Inland Empire
• Strausz László: Lynch Peaks A tévénézők lázadása
MOZIPEST
• Teszler Tamás: Kísérleti láncolat Toldi mozi
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Spanyolok a spájzban Miskolc: Cinefest
HATÁRSÁV
• Simonyi Balázs: Tíz csőre töltött 35 mm-es A Magnum és a mozi
KRITIKA
• Muhi Klára: Épphogy csak érintsd! Iszka utazása
• Báron György: Szerelem, szabadság... A Nap utcai fiúk
• Kolozsi László: Csak oda Megy a gőzős
• Baski Sándor: Ha ölni kell Flandria
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Csendkút
• Vaskó Péter: A Bourne-ultimátum
• Ádám Péter: Színes fátyol
• Géczi Zoltán: Halloween
• Csillag Márton: A másik én
• Klág Dávid: Frank & Wendy
• Tüske Zsuzsanna: 1408
• Pápai Zsolt: Agyő, nagy Ő
• Varró Attila: Invázió
DVD
• Pápai Zsolt: A forrás
• Kovács Marcell: Az idő urai
• Alföldi Nóra: A hírhedt
• Tosoki Gyula: A kolostor

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Dirk Bogarde (1921–1999)

Molnár Gál Péter

 

Meghalt Derek Jules Gaspard Ulric Niven van den Bogaerde, akit a világ Dirk Bogarde néven ismert. Apja holland születésű, szerkesztője volt a londoni Timesnak. Anyja (Margaret Niven) skót színésznő. A fiú Glasgow-ban elvégzi az egyetemet, 1939-ben egy kicsiny színháznál kezdi színészpályáját, ugyanekkor föladatot kap a komikus George Fromby egyik filmkomédiájában. Mihamar a II. világháborúban szerepel: katona Indonéziában, s Montgomeryt követve a partraszállásban fotókat-rajzokat készít. Idősebb pártfogója – Noel Coward – hozzásegíti filmszerződéshez a Rank cégnél. Vígjátékok, rémdrámák, kosztümös melodrámák jóképűje. Főszereplő a Doktor-sorozatban (Doktor a házban, Doktor a tengeren, Doktor szabadlábon, Doktor bajban). Liszt Ferencet játssza a Befejezetlen dal című, King Vidor halála következtében George Cukor befejezte életrajzfilmben (1959). Roy Baker rendezésében megrökönyödő föltünést kelt Anacleto, egy homoszexuális bandita szerepében (Az énekes, nem a dal, 1960). Joseph Losey leforgatja Harold Pinter egyfelvonásosából tévéfilmjét (A szolga, 1963), a címszerepben a kifürkészhetetlenül fegyelmezett morbid Hyppolit, az urán eluralkodó lakáj Bogarde színészi vízjegye lesz. Vászonra sorjáznak titokzatos, kétértelmű figurái, a Losey rendezte A királyért és a hazáért (1964) tárgyalásának védője, vagy az Óbudán és a Szépművészeti Múzeumban Malamud-regényből John Frankenheimer forgatta A mesterember (1969), melynek szerepében a dosztojevszkiji vizsgálóbíró mélységeit érzékeltette. Cukor Lawrence Durrell-regényéből elkészített Justine-jének Pursewardenje (1969). Visconti Elátkozottakjában (1969) Frederick Bruckmann, a Halál Velencében (1970) Aschenbachja, Liliana Cavaninál Max, az Éjszakai portás (1973). Losey méltatlanul mellőzött Modesty Blaise (1965) című szürrealista comics-paródiájában a mozi-rosszembert játékos szólamban adja elő.

Színházak táján a Bogarde-szerű  színészekre szokás mondani: titka van. A színészi extrovertáltság helyett magába forduló, jegesen fegyelmezett introvertáltság alól izzó sugarak érik a nézőt. Nyakig gombolt. Kínosan jól nevelt. Feszes modorú. Pillantásai bizonytalan idegességet közölnek. Valahová távolba néz, de elkapja jómodorún tekintetét. Robbanásveszélyesen higgadt. Jóltemperáltsága körül az erőszakos halál kószálva lesi áldozatait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4503