KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lánykirály

Jankovics Márton

The Girl King – finn-német-svéd-francia, 2015. Rendezte: Mika Kaurismäki. Írta: Michel Marc Bouchard. Kép: Guy Dufaux. Zene: Anssi Tikanmaki. Szereplők: Malin Buska (Krisztina), Sarah Gadon (Ebba Sparre), Michael Nykquist (Axel), Lucas Bryant (Johan), Laura Birn (Erika). Gyártó: Marianna Films / Triptych Media. Forgalmazó: ADS service. Szinkronizált. 106 perc.

 

A 17. századi Krisztina királynő ugyan nem sokáig ült a svéd trónon, rövid uralkodási ideje alatt annyi drámai potenciált halmozott fel, amennyi még egy több évados sorozatra is bőven elég lenne. Nem elég, hogy gyerekként lett uralkodónő Európa történelmének egyik legkilátástalanabb vérontása idején, majd kivette a részét a harminc éves háborúnak véget vető vesztfáliai béke megkötéséből, még a kor dinasztikus szokásaival és becsontosodott nemi szerepeivel is szembement, így inkább önszántából adta vissza a koronát, minthogy nem kívánt házasságra kényszerítsék.

Nem meglepő, hogy több híres színdarab és film is született életéből, a legismertebb Greta Garbo korai hangosfilmje. Most a veterán finn filmrendező, Mika Kaurismäki is elkészítette a maga régóta dédelgetett verzióját, amely szintén a különc királynő beteljesületlen szerelmi életére koncentrál, ám az 1933-as klasszikusnál sokkal erősebben domborítja ki a benne rejlő gendertragédiát. Mamoulian Krisztinája csak játékból öltözött fiúnak, inkább az Európát feszítő vallási-politikai különbségek lehetetlenítették el a spanyol követ iránt érzett szerelmét, Kaurismäkinél viszont már sokkal mélyebben feszül a drámai ellentét, és a királynő megengedhetetlen leszbikus vonzalmai miatt válik tragikus kívülállóvá (kidomborítva a korabeli pletykák és a modern életrajzírók értelmezését). A Lánykirály tehát nem szolgai remake, új és izgalmas fénytörésbe helyezi a svéd királynő életét, épp ezért kár, hogy egy gyengécske tévéfilm színvonalán teszi ezt. A szélesvásznú kosztümös filmekhez képest szegényes képi világ még nem lenne feltétlenül probléma, de a vágás hektikus ritmusa és a banális jelenetek teljesen átélhetetlenné teszik a drámát. Kaurismäki inkább csak felmondja és felszínesen illusztrálja, mint megeleveníti a szuperművelt királynő vívódásait, aki így az izgalmas alaphelyzet és drámai motivációk ellenére is egy didaktikus tanmese kétdimenziós figurájává válik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12711