KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bridget Jones babát vár

Varró Attila

Bridget Jones’s Baby – brit-amerikai, 2016. Rendezte: Sharon Maguire. Írta: Helen Fielding, Dan Mazer és Emma Thompson. Kép: Andrew Dunn. Zene: Vivek Maddala. Szereplők: Renée Zellweger (Bridget), Colin Firth (Darcy), Patrick Dempsey (Jack), Gemma Jones (Pamela), Emma Thompson (Dr. Rawling). Gyártó: Working Title / Miramax. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 123 perc.

 

A harmadik részéhez érkezett Bridget Jones-filmszéria központi kérdése távolról sem párkapcsolati vagy szingli-életviteli természetű, sokkal érdekesebb, vajon hogyan érvényesülhet az álomgyári folytatások evolúciós törvénye („ismételd az összes bevált motívumot, csak fokozd őket”) a franchise-gyártással alig kompatibilis romkom-műfajánál. E téren Helen Fielding hősnője úttörő szerepet tölt be (még a Szex és New York ikonjai sem jutottak idáig nagyjátékfilmben, pedig négyen vannak), hiszen az életre szóló Nagy Ő megtalálása szigorúan lezárt és egyszer érvényes narratíva – erősen kontraproduktív minden részben új pasira húzni a frakkját, akárcsak szakításokkal és válásokkal tarkított héjanászra váltani az összeszerelmesedés kétségtelenül romantikusabb meséjét. A tíz évvel ezelőtti folytatás az utóbbira tett értékelhetetlen kísérletet, húsz percenként újabb előrángatott konfliktussal (csinos titkárnő, régi rivális, thaiföldi börtön), az idei opusz inkább egyfajta rebootra szavaz és újfent felmondja az alapfilmet, ugyanazon az alapkonfliktuson és epizódokon át eljuttatva immár 43 éves szinglijét jó öreg Darcy-jához, a reményteli befejezést jelentő esküvővel és gyermekáldással.

Akik pedig a Star Wars-féle „Még Nagyobb Halálcsillagot” is elvárják a zsánertől, kapnak Hugh Grant léha playboya helyett egy világhírű milliárdos szerelemguru szexisten-csábítót, egy totálisan értelmetlenül a fináléig fenntartott apasági kétely pluszkonfliktusát, az eddig csak háztáji konzervatív édesanya politikai szerepvállalását és nagyon sok bevállalós csajdumát, ami a nemi egyenlőségjelet a faszizmusban véli megtalálni. Míg Fielding harmadik regénye (Bolondulásig) bátran haladt hősnője korával és újfajta problémákkal állította szembe, a két és feledik résznek tekinthető Babavárás reménytelenül próbálja a 30-as évek szinglifénykorának borostyánjába zárni, belepréselve a régi jelmezekbe, újrajátszatva vele a régi gegeket (otthoni karaokétől dagonyázáson át az obligát szónok-fiaskóig) – a végeredmény nem több annál a bizonyos skandináv összerakható bútordarabnál, ami minden harmadik randi kötelező kelléke és ígérjen bármit a borítója, pont olyan etetőszék lesz belőle, mint az előző pasikkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12918