KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A pótolhatatlan Werner doktor

Alföldi Nóra

Médecin de campagne – francia, 2016. Rendezte: Thomas Lilti. Írta: Baya Kasmi és Sherazade Khalladi. Kép: Nicolas Gaurin. Zene: Alexandre Lier, Sylvain Ohrel és Nicolas Weil. Szereplők: François Cluzet (Werner), Marianne Denicourt (Nathalie Delizia), Christophe Odent (Norès), Patrick Descamps (Francis). Gyártó: 31 Juin Films / Les Films du Parc. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 102 perc.

 

Az orvos-drámák számtalan előnyei közül az egyik legszembeötlőbb, hogy ugyanazzal a hatásmechanizmussal operálnak, mint egy vaskos bűnügyi történet, csak ebből a cselekményekből hiányzik a bűn – helyette viszont ott a betegség vagy kór vagy baleset, amelynél jobb antagonista szinte alig létezik, hiszen maga az anyatermészet szállítja a nézőnek, kegyetlenül szembesítve azt önnön törékenységével. Az izgalomspektrum tulajdonképpen korlátlan, ráadásul ezek a sztorik remek alkalmat nyújtanak a népesség pásztázására, pazar karakterkészletekkel való játékra, hiszen az orvos betegtől betegig jön-megy és nyomoz hol véres, hol rejtélyes esetleg komikus helyzetekben.

Thomas Lilti rendezőnek nem kellett a szomszédba mennie egy kis ihletért, hiszen amellett, hogy filmes, praktizáló háziorvos is – vélhetően ennek tudható be A pótolhatatlan Werner doktor keresetlen egyszerűsége és könnyedsége. A címszereplő főhős elhívatott vidéki orvosként igazi közösségformáló ember, mindenkit ismer, mindenkiről tud mindent, bejáratos mindenhová, a gyógyítás az élete. Amikor kiderül, hogy agydaganata van, saját orvosa a csinos Delezia doktornőt küldi mellé, hogy legalább a munka egy részében segítsége lehessen. Lilti az új kolléga betanítása és asszimilálódása örvén tárja elénk a francia vidék aprólékosan kidolgozott képét, és mereng el az élet és halál nagy kérdésein.

A pótolhatatlan Werner doktor kiegyensúlyozott és tartalmas dramedy, szeretnivaló, nyers karakterekkel, patikamérlegen mért humorral, feszültséggel és romantikával. Legfőbb ereje a hétköznapiságában rejlik, a történet bájosan ütött-kopott miliője remekül ellenpontozza az esetleges keresettséget. Lilti filmje attól izgalmas és érzelmes színfoltja a francia filmiparnak, hogy mesterien bontja ki a keserédes romantikus történetben a francia vidék szociohálóját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13054