KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Totál gáz

Baski Sándor

À fond – francia, 2016. Rendezte: Nicolas Benamou. Írta: Frédéric Jardin és Fabrice Roger-Lacan. Kép: Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez és Michel Tordjman. Szereplők: José Garcia (Tom), André Dussollier (Ben), Charlotte Gabris (Melody). Gyártó: Chic Films / La Petite Reine. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 91 perc.

 

A vígjátékírás alapfogása: keress egy olyan szituációt, amelyhez hasonlót a nézők nagy része személyesen is átélt, legyen az orbitális macskajaj (Másnaposok), kínos találkozás az apósjelölttel (Apádra ütök) vagy a gyerekáldás fenyegető közeledése (Felkoppintva). Ebből a szempontból a legnagyobb közös többszöröst valószínűleg a családi nyaralások jelentik, amelyek – az elvétett autópálya-lehajtóknak, az átgondolatlan útiterveknek vagy az összezártságból fakadó konfliktusoknak köszönhetően – kellemes kikapcsolódás helyett gyakran fordulnak át rémálomba.

Bármennyire is hálás a téma, Nicolas Benamou rendező is érezhette, hogy a Harold Ramis-féle Családi vakáció hozzáadott érték nélküli francia átiratára talán még a műfaj rajongói sem ülnének be. A Totál gáz nagy – és egyetlen – ötlete, hogy a jól ismert vígjátéki formulát egy thrillerelemmel ötvözi: a nagypapával és egy potyautassal kiegészült négytagú család ezúttal el sem jut az áhított vakáció helyszínére, mert vadonatúj okosautójuk az autópálya közepén felmondja a szolgálatot, és megállíthatatlanul robog előre 160 km/órás sebességgel.

A koncepció ígéretes, akár működhetne is, ha a rendező megtalálná a középutat a komédia és a határidő-dramaturgiára építő thriller közt, de erre kísérletet sem tesz. A Totál gáz legnagyobb bűne nem a totális komolytalansága (Will Ferrell és társai a blődlinek pont ezt a vállfaját szokták csúcsra járatni), hanem a ripacskodásra instruált színészek szájába adott olcsó kabaréhumor. Benamou még azzal sem védekezhet, hogy a gyereknézők miatt kellett lebutítania a filmjét, a korhatárosabb dialógok ugyanis arra utalnak, hogy nem ők voltak a célközönség. A fináléban derül csak ki, hogy a rendező jobb érzékkel nyúl az akciójelenetekhez, mint a vígjátéki szituációkhoz, a legbölcsebb karrierlépés így az lenne a részéről, ha legközelebb Luc Bessonhoz kopogtatna be egy bérmunkáért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13325