KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maradok!

Vajda Judit

 

„Hogy áll a szerelemmel?” – szegezi a kérdést egy rámenős udvarló Marie-Dónak, aki ekkor ráébred: unja már férjével a tízévnyi házasságot, a férfi rigolyáit, mániákus bicikliőrületét, és hogy neki kell kísérőautóval követnie a pedálozások során. Otthagyja hát Bertrand-t, és Antoine-nal, a nagyon is találó kérdés feltevőjével kezdene új életet – ha a levakarhatatlan férj hagyná: Bertrand-nak ugyanis jelszavává válik a címül választott mondat és ... marad. Ahelyett, hogy kiköltözne a nő lakásából, beveszi magát az egyik szobába és még egy tüdőgyulladást is összeszed, csak hogy asszonya részvétét felkeltse. De Marie-Do egyre jobban szabadulna a hazajáró lélektől. Antoine-nak, az új férfinak azonban megtetszik Bertrand viselkedése, és nem átall a pártjára állni – annál is inkább, mivel forgatókönyvíróként mindennél jobban érdeklik a váratlan fordulatok.

Bizonyára sokan emlékeznek még a francia új hullám egyik alapvető darabjára, Truffaut Jules és Jimjére. Valami ehhez hasonlót, csak kicsit viccesebbet próbált összehozni Diane Kurys is – és a párhuzamot filmje egy pontján még ellentmondást nem tűrve a szánkba is rágja. De míg a nouvelle vague-nak mindene volt az eredetiség, addig a Maradok!-ban néhány jelenet szégyentelenül elcsépelt (gondoljunk csak a ruhapróba ezerszer látott képsoraira). Ennél eredetibb, ahogy Kurys filmje számos ponton reflektál önmagára. Az eleve adja magát, hogy a forgatókönyvíró kedvese maga írjon scriptet közös történetükről, az már eredetibb, hogy a film végére a szereplők együtt írnak befejezést. De hiába ez a kis frivol játék, hiába a néhány igazán eltalált, kacagtató jelenet (a furcsa hármas együtt- és különélése sok ilyet tartogat, a burleszkszerű biciklibalesettől kezdve egészen a „hárman egy ágyban”-ig) – Sophie Marceau régen várt színésznői visszatérése elég felemásra sikerült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1985