KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bori Erzsébet: Ember Judit (1935–2007)
TARR
• Kovács András Bálint: Körbezárva A londoni férfi
• Várkonyi Benedek: Szép a rút, és rút a szép Beszélgetés A londoni férfiről
RADVÁNYI 100
• Muhi Klára: Összeszedni a szétdobált világot Radványi Géza
• N. N.: Radványi Géza (1907–1986) filmjei
• Muhi Klára: A kételkedés tudománya Bacsó Péter Radványi Gézáról
GAÁL ISTVÁN
• Bikácsy Gergely: A hajnali utas Gaál István városai
• Jancsó Miklós: A Prédikátor könyve
• Gaál István: A birnami erdő Macbeth – Az utolsó kézirat
AMERIKA-PARANOIA
• Barotányi Zoltán: Kumulatív gránátok Hollywood háborúba megy
• Géczi Zoltán: A Keselyű három éve Bourne-trilógia
• Klág Dávid: Kínoz a haza Tortúra a moziban
NEO-NOIR
• Varró Attila: Vezér-gondolat Amerikai gengszter
• Sepsi László: Sötét tornyok Szerepjáték és film noir
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Bori Erzsébet: Eldobott nemzedék 4 hónap, 3 hét és 2 nap
• Dániel Ferenc: A Conducator árnya Román új hullám
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Demokrácia-leckék Verzió
MÉDIA
• Deák Dániel: A világháló Lumière-jei YouTube-sokk
HATÁRSÁV
• Palotai János: A vágy lakhelyei Dalí és a film
MOZIPEST
• Kelecsényi László: A lázadás mozija Art-kino
KÖNYV
• Bajtai András: A halászó ember Hogyan fogjunk nagy halat?
KRITIKA
• Csillag Márton: Kis lépés Egonnak… Egon és Dönci
• Stőhr Lóránt: Könnyű pára Medúzák
• Nevelős Zoltán: Szigorúan ellenőrzött közterek Red Road
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Kasszandra álma
• Kolozsi László: Szappanopera
• Kovács Gellért: Vágy és vezeklés
• Pápai Zsolt: Kalifornia királya
• Tüske Zsuzsanna: Mesterdetektív
• Vajda Judit: Mindennapi kenyerünk
• Schreiber András: Hideg nyomon
• Klág Dávid: Beowulf – Legendák lovagja
• Vízer Balázs: Golyózápor
DVD
• Ardai Zoltán: Ne nyúlj a fehér nőhöz! A hétköznapi őrület meséi
• Csillag Márton: Shortbus
• Alföldi Nóra: Rosszbarátok
• Pápai Zsolt: A dzsesszénekes

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mike Judge: Szilícium-völgy

Szilíciumláz

Pernecker Dávid

   

Mike Judge legújabb munkahelyi szatírája a tehetséges senkik szemén keresztül láttatja a sikeres hülyék által felépített tech-birodalom esendő mohóságát.

   

Elég csak egy pillantást vetni a Szilícium-völgy térképére ahhoz, hogy a rengeteg ikon- és logó közt felderengjen a Mike Judge rendezte Hülyék paradicsoma (más néven Idiokrácia) bevásárlóközpontokkal nevetségességig túltelített apokaliptikus víziója. A Szilícium-völgyben Judge fonákjára fordítja az Idiokrácia alaphelyzetét, a high tech völgyében ugyanis nincs helye az írás- és beszédképtelen mélygyökérségnek. A technológiai robbanás lökéshulláma a tehetségtelenebbeket visszafújja oda, ahonnan jöttek: a petákos hétköznapi rutinba. A Szilícium-völgy érdeme azonban épp abban rejlik, ahogy Judge pontosan olyan szánni- és nevetni valóan hülyének tudja ábrázolni korunk legnagyobb üzleti- és technikai elméit, mint ahogy azt az Idiokrácia lakosaival tette. A nyolcvanas években Judge – aki akkoriban sétáltatta meg fizikadiplomáját – a saját bőrén tapasztalta meg a völgy elitjének territoriális- és hódítási őrületét, épp ezért szatírája nem fukarkodik abszurd és kellemesen kellemetlen részletekben. A szociális kompetenciáiban két vállra fektetett Richard (Thomas Middleditch emlékezetes alakítása) is két ilyen vérszomjas – idiotizmusukban mégis elkülönülő – médiamogul kapzsiságának kereszttüzében találja magát, mikor kiderül, hogy zenei mintákat felismerő haszontalan programjának adattömörítő kódja képes forradalmasítani a technológia világát. Richard pedig választhat, hogy vagy eladja a kódot tíz millió dollárért a Google-szabatos bámulatosan képmutató üzleti- és fejlesztőzseninek (Matt Ross) vagy megtartja, és a Zuckerberg-sormintát követve birodalmat épít rá, egy finoman szólva is enigmatikus agytröszt segítségével (a forgatás során elhunyt Christopher Evan Welch). Judge szatírájának ereje a két infomágnás – és az általuk reprezentált valós személyek – eltérő megközelítésének kiforgatásában rejlik. Míg a Hivatali patkányok főnökkarakterének főnöksége kimerült a frusztráló verbális manírok, a stagnálást hangsúlyozó kávészürcsölés, és az inkompetencia hármasában, addig a Szilícium-völgy felsővezetői antagonistái túlburjánzó sikerorientáltságukat a folyamatos haladás-fejlődés destruktív vágyálmának szolgálatába állítják. Judge pedig egy percre sem téveszti szem elől a lényeget, miszerint ezeknek az embereknek megvan mindenük, de nem elég nekik semmi. Sorozatában a Szilícium-völgy vadnyugat, melyben a botladozó jóravaló bugrisoknak meg kell acélozniuk magukat az életben maradás érdekében. A Szilícium-völgynek pedig – akárcsak a Hivatali patkányoknak – a legnagyobb erénye abban a részletességben rejlik, ahogy körbejárja főhőseinek individuális útvesztőit, azokat a nagyszerű párbeszédekben gazdag szituációkat, melyekben Richard és kompániája a maguk suta, esetenként ostoba, de szeretnivaló módjukon megpróbálják meghatározni szerepüket a mérföldes dollárjelek, a folyamatosan változó üzleti tervek, valamint a sunyiságtól haldokló kreativitás szövevényeiben. Judge pedig a tőle megszokott módon vegyíti az aprólékosan felépített analitikus fricskákat a Beavis és Butt-head infantilis vulgarizmusával (milyen íze van a folyósított ráknak?), és a Texas királyait idéző kényelmetlen szociális kommentároktól díszes burleszkkel (a rendre véletlen rasszizmusba fulladó logótervezés jelenetei már most örökbecsűek). Ahogy pedig Richard újszülött garázscége elkezd kimászni az inkubátorházból, ahogy epizódról epizódra fejlődik, Richard úgy szembesül saját vezetői képességeinek teljes hiányával. A kérdés pedig egyrészt az, hogy meg tud-e tanulni akkorát köpni, mint a nagyok – másrészt viszont az, hogy meg kell-e egyáltalán tanulnia? Richard tehetséges és szorgalmas senki, aki – akárcsak Judge Kivonatának főhőse – úgy szakad ki a monotonitás zakatolásából, hogy a hirtelen támadó káoszt nem képes kezelni. Az egyik megoldás az lenne, ha „felnőne a többi seggfejhez”. Mivel ezt a világot azok vezetik. Ez a felnövés azonban – vagy legalábbis annak eshetősége – a második évadban bontakozhat ki igazán. Judge karakterei ugyan közelítenek sokat látott sztereotípiákhoz, formulaszerűségük azonban a könnyedén idézhető szövegeket önfeledten elővezető színészeknek köszönhetően mégsem válik szembetűnővé. Mintha Judge kezében minden sablon új életre kelne. Az összes lerágott, és az Agymenők által zsákutcába terelt geek-toposz Judge völgyében végre meglelte méltó helyét.                           

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11789