KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bori Erzsébet: Ember Judit (1935–2007)
TARR
• Kovács András Bálint: Körbezárva A londoni férfi
• Várkonyi Benedek: Szép a rút, és rút a szép Beszélgetés A londoni férfiről
RADVÁNYI 100
• Muhi Klára: Összeszedni a szétdobált világot Radványi Géza
• N. N.: Radványi Géza (1907–1986) filmjei
• Muhi Klára: A kételkedés tudománya Bacsó Péter Radványi Gézáról
GAÁL ISTVÁN
• Bikácsy Gergely: A hajnali utas Gaál István városai
• Jancsó Miklós: A Prédikátor könyve
• Gaál István: A birnami erdő Macbeth – Az utolsó kézirat
AMERIKA-PARANOIA
• Barotányi Zoltán: Kumulatív gránátok Hollywood háborúba megy
• Géczi Zoltán: A Keselyű három éve Bourne-trilógia
• Klág Dávid: Kínoz a haza Tortúra a moziban
NEO-NOIR
• Varró Attila: Vezér-gondolat Amerikai gengszter
• Sepsi László: Sötét tornyok Szerepjáték és film noir
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Bori Erzsébet: Eldobott nemzedék 4 hónap, 3 hét és 2 nap
• Dániel Ferenc: A Conducator árnya Román új hullám
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Demokrácia-leckék Verzió
MÉDIA
• Deák Dániel: A világháló Lumière-jei YouTube-sokk
HATÁRSÁV
• Palotai János: A vágy lakhelyei Dalí és a film
MOZIPEST
• Kelecsényi László: A lázadás mozija Art-kino
KÖNYV
• Bajtai András: A halászó ember Hogyan fogjunk nagy halat?
KRITIKA
• Csillag Márton: Kis lépés Egonnak… Egon és Dönci
• Stőhr Lóránt: Könnyű pára Medúzák
• Nevelős Zoltán: Szigorúan ellenőrzött közterek Red Road
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Kasszandra álma
• Kolozsi László: Szappanopera
• Kovács Gellért: Vágy és vezeklés
• Pápai Zsolt: Kalifornia királya
• Tüske Zsuzsanna: Mesterdetektív
• Vajda Judit: Mindennapi kenyerünk
• Schreiber András: Hideg nyomon
• Klág Dávid: Beowulf – Legendák lovagja
• Vízer Balázs: Golyózápor
DVD
• Ardai Zoltán: Ne nyúlj a fehér nőhöz! A hétköznapi őrület meséi
• Csillag Márton: Shortbus
• Alföldi Nóra: Rosszbarátok
• Pápai Zsolt: A dzsesszénekes

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

Agymosakodás

Nyírő András

Megújított teletext: személyre szabott képújság.

 

Ezredvégi felbolydult világunkban évszázados intézmények roppannak meg, miért éppen egy olyan szerény, de hatékony eszköz maradhatna változatlan, mint a képújság? Csendesen meghúzta magát a nagy tv-csatornák árnyékában, szolgált és védett: megnézhettük a tv-műsort, a friss híreket, kaphattunk repülőtéri infókat, megtudhattuk a banki árfolyamokat, ellenőrizhettük a horoszkópunkat. Mindehhez a rend kedvéért jöttek a Kopaszodik?-típusú hirdetések. A képújság hatékony volt, egyszerű, de lassan lehetett lapozni benne, és viszonylag kevés információt adott. Már éppen megtanultunk vele élni, de most jön a digitális forradalom, és micsurini tempóval nem elégszik meg azzal, hogy a telefont meg a tévét beolvassza a számítógépbe, a képújság is kell neki.

Egy kártyával kezdődött, valamikor a kilencvenes évek elején. Ezt kifejezetten fakíroknak fejlesztették ki, a kétoldalas használati utasításból például megtudhatjuk: „A DOS változatban adatgyűjtést batch fájlból is lehet indítani a célfájl, a gyűjtési térkép – és tunerkártya esetén –, a venni kívánt adás frekvenciájának megadásával”. Ez nem az a szöveg, amitől a horoszkópra vágyódó háziasszony beindul, de sokak fantáziáját meglódította. A képújság szövegét ki lehetett nyomtatni, lehetett benne keresni, a régi adások híreit el lehetett tenni jobb időkre, és a számítógépen gyorsabban lehetett lapozni, mint a tévékészüléken. Aztán jött az Internet, és minden megváltozott. Először úgy látszott, hogy elég lesz, ha a nagy tévécsatornák képújságjain egyre többször bukkan fel a tripladupla v., vagy az új forradalom szimbóluma, a @-jel. De a nagyobbak bősz kísérletezésbe fogtak. Már nem csak a teletext őskori formátumában sugározzák az információt, hanem szabványos Internet-lapokat is küldenek az éteren keresztül. A végeredmény a számítógép és a tv meghökkentő ötvözete: a monitor bal felső sarkában látjuk a CNN-t, és mellette a részletesebb infókat tartalmazó internetes oldalt. Ha telefonon keresztül beléptünk az Internetbe, akkor innen egy kattintással továbbjuthattunk a CNN hírmagyarázó oldalaira. Így a képújságon keresztül összekapcsolták a televízió mozgóképeit az Internet elképesztő információs szolgáltatásaival.

A közönség azonban egy másik megoldásra voksolt, és ebben már nem is szerepel a tévé vagy a képújság. Nincs újságcikk, amelyik ne azzal magasztalná ezt a megoldást, hogy eljött a forradalom forradalma, a hírek házhoz jönnek, az Internet új szakaszba lépett. A technológia csírája már a kezdetektől rendelkezésre állt, az MTT-en indították el a Fish Wrap nevű újságot, mely abban különbözött a többi, csak hálózaton olvasható laptól, hogy ki-ki beállíthatta magának, hogy milyen tartalmat lásson. A személyre szabható újság azt az ígéretet hozta, hogy a szerkesztő feladatait részben átveszi az olvasó, nem kell átböngésznie az összes aktuális hírt, elég, ha – mondjuk – a Magyarországra vonatkozó kulturális híreket választja, ez már belátható mennyiségű információ. Ezt a személyre szabott újságot ötvözték a képújsággal tavaly, és a technológiát elnevezték push-nak. Push, push, push, a világlapok címlapjait meghódította az új fogalom.

 

Az első szolgáltató, a Pointcast (http://www.pointcast.com) egycsapásra egymillió olvasóhoz jutott. Programjukat le kell tölteni az Internetről, de a jelek szerint ez sem akadályozta meg az érdeklődőket abban, hogy kényelmesen, keresgélés nélkül jussanak friss hírekhez. Azóta egy sor hasonló szolgáltatás indult, ezek többnyire a képernyőkímélő helyét veszik át, ha nem nyúlunk a géphez, akkor megjelennek a legfrissebb hírek a monitoron. Még csak nem is kell folyamatosan rákapcsolódnunk az Internetre: a program minden bejelentkezésünkkor automatikusan letölti a legújabb információkat, annyit és csak annyit, amennyit kiválasztottunk.

A Pointcast sikerére felfigyelt a két legnagyobb internetes böngészőprogram gyártója, a Netscape és a Microsoft is. A push technológia ugyanis nem csak a teletextes képújságnak dob kesztyűt, de az internetes böngészőknek is. Most a két szoftveróriás azon dolgozik, hogy a push technológiát beépítse a böngészőjébe. Az első próbaváltozatokat már le lehet tölteni, de ezt csak azoknak ajánlom, akik szeretik a kalandokat. A programok még omlósak, lefagynak, és magukkal rántják a Windowst is. Az őszre ígérik a végleges változatot.

 

A push technológia a profi tartalomszolgáltatóknak kedvez, azoknak, akik óránként, de legalább naponta tudnak új információkat adni. Az „itt vagyok, ez a hobbym” jellegű bájos, de nem gyakran változó lapok kimaradnak a forradalom második szakaszából, ezeket a kiadványokat továbbra is a régi módon lehet majd megtalálni. A képújság sem fog eltűnni, a két nagy magyar szolgáltatás már most elérhető teljes egészében az Interneten (http://www.teletext.hu, http://www.hungary.com/dunatv/). A legnagyobb hazai internetes magazin, az iNteRNeTTo is barátkozik az új technológiával, beállíthatjuk, hogy milyen híreket kérünk naponta postaládánkba.

A személyre szabható hírszolgáltatással csak egy gond van: az olvasó lemond arról az örömről, hogy véletlenül beleütközzön valami érdekességbe ott, ahol nem is számít rá. Egy lépés hátra: újra közelítünk a tévéből áradó agymosáshoz, két lépés előre: legalább mi magunk választhatjuk meg, hogy mivel mossuk át az agyunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1507