KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bori Erzsébet: Ember Judit (1935–2007)
TARR
• Kovács András Bálint: Körbezárva A londoni férfi
• Várkonyi Benedek: Szép a rút, és rút a szép Beszélgetés A londoni férfiről
RADVÁNYI 100
• Muhi Klára: Összeszedni a szétdobált világot Radványi Géza
• N. N.: Radványi Géza (1907–1986) filmjei
• Muhi Klára: A kételkedés tudománya Bacsó Péter Radványi Gézáról
GAÁL ISTVÁN
• Bikácsy Gergely: A hajnali utas Gaál István városai
• Jancsó Miklós: A Prédikátor könyve
• Gaál István: A birnami erdő Macbeth – Az utolsó kézirat
AMERIKA-PARANOIA
• Barotányi Zoltán: Kumulatív gránátok Hollywood háborúba megy
• Géczi Zoltán: A Keselyű három éve Bourne-trilógia
• Klág Dávid: Kínoz a haza Tortúra a moziban
NEO-NOIR
• Varró Attila: Vezér-gondolat Amerikai gengszter
• Sepsi László: Sötét tornyok Szerepjáték és film noir
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Bori Erzsébet: Eldobott nemzedék 4 hónap, 3 hét és 2 nap
• Dániel Ferenc: A Conducator árnya Román új hullám
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Demokrácia-leckék Verzió
MÉDIA
• Deák Dániel: A világháló Lumière-jei YouTube-sokk
HATÁRSÁV
• Palotai János: A vágy lakhelyei Dalí és a film
MOZIPEST
• Kelecsényi László: A lázadás mozija Art-kino
KÖNYV
• Bajtai András: A halászó ember Hogyan fogjunk nagy halat?
KRITIKA
• Csillag Márton: Kis lépés Egonnak… Egon és Dönci
• Stőhr Lóránt: Könnyű pára Medúzák
• Nevelős Zoltán: Szigorúan ellenőrzött közterek Red Road
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Kasszandra álma
• Kolozsi László: Szappanopera
• Kovács Gellért: Vágy és vezeklés
• Pápai Zsolt: Kalifornia királya
• Tüske Zsuzsanna: Mesterdetektív
• Vajda Judit: Mindennapi kenyerünk
• Schreiber András: Hideg nyomon
• Klág Dávid: Beowulf – Legendák lovagja
• Vízer Balázs: Golyózápor
DVD
• Ardai Zoltán: Ne nyúlj a fehér nőhöz! A hétköznapi őrület meséi
• Csillag Márton: Shortbus
• Alföldi Nóra: Rosszbarátok
• Pápai Zsolt: A dzsesszénekes

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képmagnó

Pedofíling II.

Reményi József Tamás

Az öntudatos ösztönlény kínálata és a friss hús kereslete együttesen korlátlan vevőkört jelent.

 

Jámbor szójátékunkkal korábban szomorú szavakkal illettük a képernyők elcsökevényesedett játékérzetét, most nyersebb hangra kell váltanunk. Csak felnőtt olvasóinknak!

Többen megjegyezték már, mennyire szerencsétlen dolog szaknyelven gyermekszeretőnek titulálni azt, aki testileg-lelkileg megrontja kis- és kamaszkorú áldozatait. Különösen figyelemre méltó a „pedofil gyilkos” kifejezés... Arról azonban nemigen merünk beszélni, hogy a tömegkultúra elképesztően telített olyan gesztusokkal, amelyek rájátszanak a felnőttvilág ez irányú elfojtásaira, nyomorúságára, illetve a gyerekvilág zavaraira. Két irányból érkező komplexusok futnak össze a gátlástalanul működtetett találkahelyeken.

A legbiztosabb jel, mint mindig, az üzlet. A tévéreklámok soha nem látott mértékben építenek a kis- és fiatalkorúakra, a viszonylag megfizethető bóvlik és csecsebecsék hatalmas fogyasztórétegére. Üdítő, csipsz, pattanásgátló, hajfesték, cédé és szárnyas betét nekik nélkülözhetetlen az emberi státus és önállóság mámorító érzéséhez, még mobiltelefont is leginkább kamaszfigurák hirdetnek kamasznyelven – leszámítva a mobilüzenettől elérzékenyült árva nagymamák sztereotípiáját, amely a robotoló középnemzedék lelkifurdalásaira számít –, hiszen azonnal tudatni valakivel, hogy Roland tetoválással jelent meg az osztálykiránduláson, e nemzedék égető vágya. Nem bántom őket, nem őket bántom, e frusztráción minden kor tinédzserei átestek, csak korábban fájdalmas korlátozottságokkal és meggyónhatatlan bűntudattal (rettenetes), ma pedig kizárólag a tárgyi-szolgáltatási kultúrára rábízott minták segítségével (még rettenetesebb). Természetesen a törődés és a szeretet álcája ez, nem jobb a cukrosbácsiénál. Fondor veszélye továbbá, hogy cukrosbácsikat ösztönöz és termel.

Steve Spielberg, aki rendezőként, producerként évek óta gondosan foglalkozik az amerikai családok lelki bajaival, a Sam Mendes rendezte Amerikai szépségben – sok egyéb mellett – körültekintő didaxissal társítja a szabadosságot mímelő gyereklány karikatúráját a pedofília felé sodródó családapa tragikomikumával. Egykor az Amerikai szépség hős„nő”jét kiskurvának nevezték volna, ma viszont szegény joggal hiheti, hogy ő máris átlagon kívüli üzletasszony – egy valójában sugallt átlag prototípusaként.

Spielbergék már nem a Lolita-komplexusról beszélnek, nem a korai női ösztön és az érintetlen romlottság iránti sóvárgás találkozásáról, hanem arról, hogy a show-biznisznek az iskolai kosármeccsek, gyerekszépségversenyek, karaoke-k és egyebek szintjéig elhatoló logikája mindennemű kielégületlenséget provokál. Könnyű volt addig, amíg vénlányok prüdériájára lehetett fogni az áterotizáltsággal szembeni háborgásokat.

Ugyanerre a komplexusra épül a Veszedelmes viszonyok legutóbbi amerikai ifjúsági változata is, csak ott a felocsúdó figurákat nem mentette meg a totális giccstől egy Kevin Spacey formátumú színész. Hollywood a korszerű giccsembert csupán romantikus giccsemberrel képes ellenpontozni. „Hollywood” persze jelenthet japán vagy francia verziót is. Egy kisgyerekeknek(!) szánt francia rajzfilm sorozatban például – több hazai csatornát megjárt már – három inger fut össze: hagyományos mesei fantáziálásra serkentő, illetve technicizált képzetek, továbbá egy leplezetlenül erotizált leánykavilág, a diszkókirálynők mintájára. Nem lepne meg, ha e sorozat nemcsak a kisfiúk első spontán erekcióját idézné elő, hanem idős disznóknak is kedvenc csemegéje volna.

A reklám- és filmüzlet mellett a popzene ugyanezt a trendet mutatja. Az énekesnővé és bombázóvá gyártott, Britney Spears-féle gyereklányok zenei sikereiket a képeknek, a klipek látványának köszönhetik, ez a látvány pedig hatásában semmivel sem kevésbé egyértelmű, mint hajdan a szakbolt hátsó traktusában kapható iskoláslány-pornóké. Az öntudatos ösztönlény kínálata és a friss hús kereslete együttesen korlátlan vevőkört jelent, tíztől hetven éves korig.

Manapság sokat fecsegnek a globalizációról, és mindig a térbelire gondolnak. Pedig igazán feldolgozatlan jelenség az idő(k) összemosódása: vadul hárítva már az öregkor képzete, és nincs, nem lesz gyerekkor sem, a rigorózusan elkülönített néhai gyerekkultúrát egyszeriben egy kortalan zagyvalék váltja fel, amelyben az éretlen tudat az élet minden súlyos alapélményét felnőtt módra átélheti (átélni kénytelen). Hovatovább azt vetik meg pedofilként, aki a gyerekben – gyereket lát.

 

A rovatot a Pannon GSM támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3008