KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bori Erzsébet: Ember Judit (1935–2007)
TARR
• Kovács András Bálint: Körbezárva A londoni férfi
• Várkonyi Benedek: Szép a rút, és rút a szép Beszélgetés A londoni férfiről
RADVÁNYI 100
• Muhi Klára: Összeszedni a szétdobált világot Radványi Géza
• N. N.: Radványi Géza (1907–1986) filmjei
• Muhi Klára: A kételkedés tudománya Bacsó Péter Radványi Gézáról
GAÁL ISTVÁN
• Bikácsy Gergely: A hajnali utas Gaál István városai
• Jancsó Miklós: A Prédikátor könyve
• Gaál István: A birnami erdő Macbeth – Az utolsó kézirat
AMERIKA-PARANOIA
• Barotányi Zoltán: Kumulatív gránátok Hollywood háborúba megy
• Géczi Zoltán: A Keselyű három éve Bourne-trilógia
• Klág Dávid: Kínoz a haza Tortúra a moziban
NEO-NOIR
• Varró Attila: Vezér-gondolat Amerikai gengszter
• Sepsi László: Sötét tornyok Szerepjáték és film noir
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Bori Erzsébet: Eldobott nemzedék 4 hónap, 3 hét és 2 nap
• Dániel Ferenc: A Conducator árnya Román új hullám
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Demokrácia-leckék Verzió
MÉDIA
• Deák Dániel: A világháló Lumière-jei YouTube-sokk
HATÁRSÁV
• Palotai János: A vágy lakhelyei Dalí és a film
MOZIPEST
• Kelecsényi László: A lázadás mozija Art-kino
KÖNYV
• Bajtai András: A halászó ember Hogyan fogjunk nagy halat?
KRITIKA
• Csillag Márton: Kis lépés Egonnak… Egon és Dönci
• Stőhr Lóránt: Könnyű pára Medúzák
• Nevelős Zoltán: Szigorúan ellenőrzött közterek Red Road
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Kasszandra álma
• Kolozsi László: Szappanopera
• Kovács Gellért: Vágy és vezeklés
• Pápai Zsolt: Kalifornia királya
• Tüske Zsuzsanna: Mesterdetektív
• Vajda Judit: Mindennapi kenyerünk
• Schreiber András: Hideg nyomon
• Klág Dávid: Beowulf – Legendák lovagja
• Vízer Balázs: Golyózápor
DVD
• Ardai Zoltán: Ne nyúlj a fehér nőhöz! A hétköznapi őrület meséi
• Csillag Márton: Shortbus
• Alföldi Nóra: Rosszbarátok
• Pápai Zsolt: A dzsesszénekes

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az időutazó felesége

Sepsi László

The Time Traveller’s Wife – amerikai, 2009. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Audrey Niffenegger regényéből Bruce Joel Rubin. Kép: Florian Ballhouse, Mychael Danna. Szereplők: Eric Bana (DeTamble), Rachel McAdams (Clare), Arliss Howard (Richard), Ron Livingstone (Gomez). Gyártó: New Line Cinema / Plan B Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 107 perc.

 

Legyen szó összezilált kronológiával operáló apró remekművekről, mint az All The Days Before Tomorrow, vagy a melodrámát science fictionnel vegyítő kultikus alkotásokról, mint az Egy csodálatos elme örök ragyogása, az idő, a szerelem és a legszebb pillanatok megörökíthetetlenségének problémacsoportja kétségkívül az egyik legnépszerűbb mozgóképes téma. Az Audrey Niffenegger azonos című regényéből készült Az időutazó felesége a fentebb felsorolt, kísérletezőbb alkotásokkal szemben a tematika midcult verzióját kínálja, ahol a melodrámai alapkonfliktus – hasonlóan például a legutóbbi Fincher-opuszhoz – a párkapcsolat férfitagjának sajátos defektusából fakad: ha stresszhelyzetbe kerül, Henry DeTamble (többek között a stresszre szintén érzékeny Bruce Banner/Hulk szerepében is látott Eric Bana) egy genetikai elváltozásnak köszönhetően random időtartamot ugrik vissza vagy előre az időben. Mindez természetesen nagyban megnehezíti a normális családi és érzelmi élet kialakítását, kiváltképp annak tükrében, hogy az időutazás képessége öröklődik is.

Robert Schwentke – szemben az időutazást szubjektivizált tudatfolyamként ábrázoló Kurt VonnegutGeorge Roy Hill párossal, Alain Resnais-vel vagy éppen Michel Gondry-val – nem enged a téma által tálcán kínált lehetőségnek: mozija nem csúszik át az emlékezet és a fotografikus rögzítés különös viszonyának taglalásába. Az időutazó felesége mindvégig finom humorral átszőtt, könnyes románc marad, óvatosan kikerülve az időutazás motívuma által felvetett filozófiai problémákat. Gondolkodásmódja egy helyen mégis összekapcsolódik elődeiével: a valóságot most is megváltoztathatatlan filmszalagként láthatjuk, melyen ugyan lehetséges az utazás előre vagy hátra, de hőse saját életének is csak kívülálló nézője, annak lehetősége nélkül, hogy érdemben változtasson az olykor előre kikémlelt, vég nélkül pergő kockák tartalmán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9901