KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Delbert Mann (1920–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Kritikus tömeg Szemle előtt
• Muhi Klára: A másik Delta Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Horeczky Krisztina: Készenlétben Beszélgetés Zsótér Sándorral
TIM BURTON
• Varga Zoltán: Denevérraj a fenyőfából Tim Burton, az animátor
• Strausz László: A londoni borbély Sweeney Todd
HÉT FŐBŰN
• Mátyás Győző: A legyilkolt remény Hét főbűn: Hetedik
• Darab Zsuzsa: Pop, tabu, satöbbi A hét főbűn a televízióban
DOVZSENKO
• Geréb Anna: Gúzsba kötött lírikus A Dovzsenko-rejtély
• Geréb Anna: A kis testvér figyel Dovzsenko-dosszié
MOZIPEST
• Békés Pál: A grund városa A Pál utcai fiúk
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Nyelvében él Anilogue
• Hámori György: Szex, erőszak és humor Beszélgetés Bill Plymptonnal
• Szíjártó Imre: Így jönnek Elsőfilmesek Kelet-Közép-Európában
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Harmadíziglen Kalandorok
• Kolozsi László: Magyar Idol Casting minden
• Csillag Márton: Egér-jaj Macskafogó 2. – A Sátán macskája
• Schreiber András: Gördeszkás generáció Paranoid Park
KÖNYV
• Kelecsényi László: Az eltérített költő Hernádi Gyula és a film
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A szkafander és pillangó
• Kolozsi László: Szerelem a kolera idején
• Vajda Judit: Esküvő után
• Harmat György: Papírsárkányok
• Nevelős Zoltán: Charlie Wilson háborúja
• Varró Attila: Ellenséges vágyak
• Kovács Gellért: Michael Clayton
• Klág Dávid: Legenda vagyok
• Géczi Zoltán: A Halál a Ragadozó ellen 2.
DVD
• Nevelős Zoltán: Spagettiwestern-kollekció
• Kovács Marcell: Hideo Gosha filmjei
• Tosoki Gyula: Herkules

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A guardista

Vajda Judit

The Guard – ír-angol, 2011. Rendezte és írta: John Michael McDonagh. Kép: Larry Smith. Zene: Calexio. Szereplők: Brendan Gleeson. (Boyle), Don Cheadle (Wendell), Liam Cunningham (Francis), Mark Strong (Cornell), Fionnula Flanagan (Eileen). Gyártó: Reprisal Films / Element Pictures. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Feliratos. 96 perc.

A guardista címû krimivígjáték író-rendezõje az a John Michael McDonagh, akinek Martin nevû testvére az Erõszakik bravúros fekete komédiájával hívta fel magára a figyelmet. Saját bemutatkozó nagyjátékfilmje ugyanakkor nem sok rokonságot mutat az említett alkotással, sõt nem követi egyetlen más hasonló zsánerû brit mû útját sem. A guardista legközelebbi hozzátartozóit valamivel távolabb kell keresnünk (földrajzilag és mûfajilag egyaránt): egyenesági leszármazottja ugyanis az olyan skandináv munkáknak, mint a finn Aki Kaurismäki vagy a norvég Bent Hamer mûvei – melyekben a példásan adagolt abszurd humort valahol mélyen a humánum és a hõsök iránti szimpátia, sõt szeretet hajtja, és amelyek a filozofikus/egzisztencialista konzekvenciáktól sem rettennek vissza.

A McDonagh-filmben ezek közül is leginkább a Dalok a konyhából motívumai, stílusa és hangulata köszön vissza, annál is inkább, mivel itt is két férfiember közt, a kulturális különbségek mentén kialakuló kapcsolat áll a középpontban (afroamerikai FBI-ügynök érkezik az ír kisvárosba, ahol a helyi rendõrség egy „nem normális” tagjával kell együtt nyomoznia nagybani drogcsempészek után).

A guardistában ugyanakkor nem elsõsorban az amerikai-ír ellentét mozgatta poénok dominálnak – sokkal nagyobb a szakadék, amely a film fõhõse, a Brendan Gleeson által remekül alakított Gerry Boyle õrmester és a világ közt tátong. Parádés, ahogy az alkotó és a színész közös munkával létrehoz egy olyan figurát, akinek a legkülönfélébb impulzusokra adott reakciói finoman szólva is meghökkentõek, ennek ellenére végig szerethetõ marad. A felsoroltakon kívül pedig az akciódús finálét leszámítva mindvégig lassú tempó és az a már-már feleslegesnek tûnõ mûgond, ami az operatõri munkát jellemzi, szintén arról árulkodik, hogy nem az egyébként sem túl csavaros bûnügyi történeten van itt a hangsúly.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10826