KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
NEOWESTERN
• Greff András: Új s új lovasok Western a XXI. században
• Klág Dávid: Fals bálványok Jesse James-filmek
• Varró Attila: Fakó horizont Elmore Leonard westernjei
• Nevelős Zoltán: Nyugaton a helyzet Ethan Coen–Joel Coen: Nem vénnek való vidék
OZU
• Karátson Gábor: A tengeri angolna íze Ozu esküvői
MAGYAR KRIMI
• Orosdy Dániel: Angyalföldről szeretettel Tűzvonalban
• Hungler Tímea: Krimiben tudós Beszélgetés Gigor Attilával
• Horváth Antal Balázs: A gravitáció ellenében Beszélgetés a Paráról
• Kolozsi László: A betyár és a becsület Beszélgetés Dobray Györggyel
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Valóságblöff Pókerarc
FESZTIVÁL
• Báron György: Filmek a Selyemúton Bursa
• Szíjártó Imre: Így jönnek Elsőfilmesek Kelet-Közép-Európában 2.
KRITIKA
• Kovács Marcell: Azonosítás Gyilkos ígéretek – Eastern Promises
• Kovács Marcell: A primadonna és a kisded Nyugalom
• Báron György: Cabiria nappalai Majdnem szűz
• Barotányi Zoltán: A rémség és a szörnyeteg Ellenségem ellensége; A terror ügyvédje
• Győrffy Iván: A világbank elektromos szíve A nagy kiárusítás
MOZI
• Schreiber András: Vérző olaj
• Vajda Judit: Hallam Foe
• Győrffy Iván: Az utolsó óra
• Tüske Zsuzsanna: Juno
• Klág Dávid: Cloverfield
• Parádi Orsolya: Egy bébiszitter naplója
• Alföldi Nóra: A napkirálynő
• Kovács Gellért: A Spiderwick krónikák
• Forgács Nóra Kinga: Mindenképpen talán
• Varró Attila: Rambo 4.
DVD
• Csillag Márton: Balaton retró
• Klág Dávid: Hatalmas szív
• Szalóky Bálint: Nappali őrség
• Pápai Zsolt: Az alvilág királya

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Giallo

A modern horror mesterei: Fulci & Romero

Zombiesztétika

Sepsi László

Úgy látszik, a vegetáló magyar filmes szakkönyvpiacon a horror képviseletében csak az élőhalottak képesek talpon maradni. Míg az általában kortárs tömegfilmmel és műfajisággal foglalkozó kiadványok is viszonylag ritkák, a megbecsültség szempontjából ezekhez képest is hátránnyal induló horrorfilmet öt évvel ezelőtt a Varga Zoltán – Vajdovich Györgyi páros képviselte a vámpírfilmről szóló kötettel (A vámpírfilm alakváltozatai, 2009), idén pedig a szintén tandemben dolgozó Orosdy Dániel és Schreiber András munkájában a zombi jelenti a vezérfonalat. A modern horror mesterei: Lucio Fulci & George A. Romero két olyan rendező portréját helyezi egymás mellé, akinek életműve ugyan korántsem szűkíthető le az élőhalott-motívumra (ezt a kötet sem felejti el hangsúlyozni), de szélesebb körben elsősorban mégis elsősorban a horrorfilmjeik ismertek. Emellett mindketten zsánerben gondolkodó, ugyanakkor egyedi látásmóddal bíró szerzők, akiknek munkásságát a külföldi szakirodalom az elmúlt évtizedekben már elkezdte feldolgozni. Mindebből persze magyar nyelven a folyóiratokban és blogokon fellelhető szórványos cikkeken kívül igen kevés látszik, így a Fulci & Romero hiánypótló műként került a könyvesboltok polcaira, ami egyszerre ismerteti az életműveket és veti fel a lehetséges értelmezési stratégiákat, kitérve olyan, itthon kevésbé tárgyalt aspektusokra, mint Fulci és Artaud, vagy Romero és az apokaliptikus irodalom viszonya.

A kötet három nagy részre tagolódik: a legterjedelmesebb első kétharmadban Orosdy Fulci-tanulmánya és Schreiber Romero-esszéje olvasható, az utolsó száz oldalon pedig szószedetet, kislexikont és filmográfiákat találunk, néhány szembetűnő következetlenséggel. Míg a Fulci-filmográfia a kiemelt munkatársak listáját is tartalmazza, a Romero-táblázatból ez a hasáb teljesen hiányzik, a kislexikon egzakt definíciók helyett olykor csak zavaros benyomások összességét kínálja (lásd a camp esetében). Ugyan a bevezető nyíltan deklarálja, hogy a Fulci & Romero „nem ragaszkodik szigorúan a tudományos formákhoz”, a függelék fésületlensége a törzsszövegben is visszaköszön, és itt már az érdeklődő olvasó további tájékozódását is nehezíti. Bár a könyv használ lábjegyzeteket és a két nagy fejezetet (formailag teljesen eltérő) irodalomlista zárja, a pontos adatok megadásával a szerzők sokszor adósok maradnak. Orosdy gyakran hivatkozik „egyes forrásokra” és közelebbről meg nem nevezett interjúkra, de például a Fulcit elemző, többször hivatkozott feminista kritikus neve és tanulmányának címe sem derül ki a szövegből. Így a kötet hátránya nem abból fakad, hogy két eltérő attitűddel bíró szerző írásai kerültek egymás mellé – ez önmagában egy izgalmas koncepció –, hanem hogy a végiggondolatlan technikai megoldások a kötet használhatóságát és a szövegek színvonalát is rontják.

Orosdy és Schreiber portréi között elsősorban az elemzéshez való viszonyuk jelent számottevő különbséget. Míg előbbi leginkább gazdag háttérinformációkra és az egyes filmek értékelésére koncentrál, éppen csak megemlíti a fontosabb olvasatokat (mint a szem és a kín viszonya Fulcinál), viszont különös hangsúlyt fektet Fulci vélt személyiségrajzának felskiccelésére, a Király Jenő-i szellemiségben fogant Romero-fejezet jóval bátrabban értelmezi a filmkorpuszt, a legelterjedtebb interpretációk mellett a filmek lehetséges vallásos, illetve a zombi-motívum filozófiai olvasatát is felkínálva. Közös pont viszont a két írásban, hogy tételesen ismertetik a szerzők filmjeit, így a Fulci & Romero afféle filmguide-ként is használható, hiszen egy-egy oldalban összefoglalja a művek tartalmát, gyártási hátterét és lehetséges olvasatait, emellett Orosdy fejezete tartalmaz egy katalógust Fulci fontosabb kézjegyeiről és visszatérő témáiról, amibe viszont általánosságukban semmitmondó tételek is bekerültek, mint a „kreatív történetmesélés” vagy a „kiváló színészi alakítások”. A Fulci & Romero szakkönyvként és ismeretterjesztő kiadványként éppoly hullámzó minőségű, mint a tárgyalt szerzők életműve, amiben izgalmas ötletek („Fulci szerint Isten létezik, csak a fájdalom Isteneként,” 130. old.) keverednek banális meglátásokkal („Fulcinak voltak barátai”, uo.). Szigorúbb szerkesztői jelenlét híján a kötet legalább annyira kihagyott ziccer, mint amennyire üdvözlendő kezdeményezés.

 

Kontraszt Plusz Kft. Pécs, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/11 34-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12017