KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/április
KRÓNIKA
• N. N.: Urbán Mária (1954–2008)
• N. N.: A 39. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Öt nehéz darab Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Szex, hazugság, DV Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Valóságteszt Dokumentumfilmek
• Stőhr Lóránt: Jobb közép Beszélgetés Kende Jánossal
OLASZ '68
• Bikácsy Gergely: Utópiák ellenfényben Az olasz ’68 titkai
• Barotányi Zoltán: Brigádnapló Filmek az Aldo Moro-ügyről
KOREA
• Teszár Dávid: Az elfeledett háború Korea: Észak Dél ellen
• Géczi Zoltán: Végefőcím nélkül Hollywood és Korea
• Strausz László: A nagy fehér főnök Amerikai Cézár
TIM BURTON
• Orosdy Dániel: A dilettánsok fejedelme Ed Wood
KÖNYV
• Harmat György: A zárkózott ember tangója Al Pacino
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Örülj, hogy él Életek éneke
• Harmat Eszter: Egy közeli galaxisban Lassú tükör
• Mátyás Győző: Poénvadászat Pánik
• Csillag Márton: Ezüst középszer 9 és 1/2 randi
MOZI
• Nevelős Zoltán: Út a vadonba
• Vajda Judit: A másik oldalon
• Schreiber András: Elah völgyében
• Kolozsi László: Két nap Párizsban
• Baski Sándor: Nyolc tanú
• Fekete Tamás: Az éj királyai
• Tüske Zsuzsanna: Bakancslista
• Varró Attila: A szem
• Kárpáti György: Bolondok aranya
DVD
• Pápai Zsolt: Áldozathozatal
• Klág Dávid: Az élőhalottak visszatérnek
• Kovács Marcell: Végtelen éjszaka
• Tosoki Gyula: Boszorkányt vettem feleségül

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A selyem sikolya

Ardai Zoltán

 

Párizsi varróleány 1913-ban áruházi lopásért tömlöcbe kerül. A bűntett szokatlan körülményei miatt a törvényszéki pszichiáter magához rendeli a grizettet és ráfüggeszti merő tekintetét. Hamarosan konstatálja, hogy előkelő lénnyel van dolga, a szó etno- és szocio-származási szempontoktól független (nietzschei) értelmében: a kisasszony képes eredeti észrevételekre, ugyanakkor nincs heves és állandó igénye mások értésére adni ezeket. Később kiviláglik, hogy előkelő természetével már jutott is valamire, élete titkos pazarsággal bír. Minthogy semmit sem szemlélt közönséges módon, szerencséje lett fölfedezhetni egy amúgy ismert anyagfajta ismeretlen dimenzióit. Ama boldog kevesek közé tartozik, akik a siralom völgyében ablakot találtak maguknak a mennyország aetheréhez. Az ő specialitása a selyem. Selymet oly kéjjel tud magához vonni – különösen ha tolvajlással szerezte, és ha a színárnyalat épp a kékek tizenhetedikje a Lafayette-textilalbumban –, hogy a selyem is kéjsikollyal válaszol neki, mint a világon senki másnak. Ők ketten igaz szeretők.

A középkorú lélekbúvár megirigyli ezt a sikert. Saját erotikus felfedezésekre indulni, a tündöklő példától elszakadni nincs ereje: szerelmi energiái a páciensre fordulnak, hátha a leányon át ő is hozzáférhetne valahogy a selyem rejtett szájához. Csak amikor a nagy háború vihara Észak-Afrikába hajítja, ott válik végre ő is transz-élmények alkotó részesévé, berber ápolónőjével párban. Bizakodik, hogy új életet kezdhet, de hiába minden, hazatérése után a hamita szűz emlékképe elmosódik benne, annál égetőbben újul ki a szent beteg iránti régi szenvedély. Ami elpusztítja végül, mert a varróleány, bár könnyezik gyötrelmei láttán, mit sem tehet érte, ahogyan a doktor szerelmes titkárnője is tehetetlen.

Mindezek filmi előadásmódja igen visszafogott, de nem nagyon finom: az európai középkánonba illeszkedik, némi ellentmondásba kerülve a „távol légy, alacsony tömeg”-tematikával. Azért a történelem menetének az a könnyed megvetése, mondhatni semmibevétele, amelyet A selyem sikolya tanúsít, így is jóleső.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1585