KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/április
KRÓNIKA
• N. N.: Urbán Mária (1954–2008)
• N. N.: A 39. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Öt nehéz darab Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Szex, hazugság, DV Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Valóságteszt Dokumentumfilmek
• Stőhr Lóránt: Jobb közép Beszélgetés Kende Jánossal
OLASZ '68
• Bikácsy Gergely: Utópiák ellenfényben Az olasz ’68 titkai
• Barotányi Zoltán: Brigádnapló Filmek az Aldo Moro-ügyről
KOREA
• Teszár Dávid: Az elfeledett háború Korea: Észak Dél ellen
• Géczi Zoltán: Végefőcím nélkül Hollywood és Korea
• Strausz László: A nagy fehér főnök Amerikai Cézár
TIM BURTON
• Orosdy Dániel: A dilettánsok fejedelme Ed Wood
KÖNYV
• Harmat György: A zárkózott ember tangója Al Pacino
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Örülj, hogy él Életek éneke
• Harmat Eszter: Egy közeli galaxisban Lassú tükör
• Mátyás Győző: Poénvadászat Pánik
• Csillag Márton: Ezüst középszer 9 és 1/2 randi
MOZI
• Nevelős Zoltán: Út a vadonba
• Vajda Judit: A másik oldalon
• Schreiber András: Elah völgyében
• Kolozsi László: Két nap Párizsban
• Baski Sándor: Nyolc tanú
• Fekete Tamás: Az éj királyai
• Tüske Zsuzsanna: Bakancslista
• Varró Attila: A szem
• Kárpáti György: Bolondok aranya
DVD
• Pápai Zsolt: Áldozathozatal
• Klág Dávid: Az élőhalottak visszatérnek
• Kovács Marcell: Végtelen éjszaka
• Tosoki Gyula: Boszorkányt vettem feleségül

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tenger zúgása

Géczi Zoltán

Umi ga kikoeru – japán, 1993. Rendezte: Tomomi Mochizuki. Forgalmazó: Best Hollywood. 70 perc.

 

A Miyazaki Hayao és Takahata Isao által létrehozott Studio Ghibli lassanként harminc éve szilárd referencia az animációs műhelyek világában, A tenger zúgása azonban két okból is kakukktojása az impozáns cégkatalógusnak: ezt az animét nem az alapító atyák valamelyike rendezte, ráadásul moziforgalmazás helyett a Nippon Television Network megrendelésére készült.

Az 1980-as évek egyik legsikeresebb japán írónőjének, a tavaly eltávozott Himuro Saekónak azonos című regényét egy rutinos direktor, Mochizuki Tomomi adaptálta rajzfilmre a stúdió hírnevéhez méltó technikai színvonalon, biztos érzékkel rekonstruálva a romantikus kamaszlektűr hangulatát, egyszersmind igazodva a jól fókuszált célcsoport természetes igényeihez. A jellegzetesen japán kikamaszodás-sztori pont annyira shonen, mint shojo; a fiúkat és a lányokat egyformán megérintve mesél az identitásproblémákkal és hormonális diszfunkciókkal sújtott szindrómáról, amelyet leginkább egészséges tinédzserkorként lehet meghatározni. A nagy gonddal ácsolt emocionális hullámvasút ábránd és reményvesztettség, bársonypuha szentimentalizmus és forrongó indulatok között suhan, s mivel mívesen megrajzolt figurái mindvégig természetesen cselekednek, képesek szimpatikus jellemek maradni. A cselekmény hátterében felsejlik a tradicionális Japán és az 1990-es évek elejének J-pop kultúrája, miként a helyi gimnazistákat kínzó dilemma is megmutatkozik: a főszereplők próbálnak igazodni a biztonságot garantáló társadalmi szabályokhoz, illetve lázadni a szigorú szociális kód ellenében. A dramaturgiát erősítik a kicsi, de biztos kézzel véghezvitt bravúrok, amelyeknek köszönhetően a film egyetlen percre sem válik feszengős osztályfőnöki órává, nagyképűen előadott példabeszéddé.

Mochizuki Tomomi értő módon párosította össze a formát a tartalommal, és az intelligens szerkesztésnek köszönhetően képes volt az éveken átívelő történetet úgy elmesélni 72 percben, hogy a cselekmény természetes dinamikája sem törik meg. A rendező egy figyelmes, csupaszív nagybácsi kedves bölcsességével regéli el a klasszikus emberi értékekről és a felnőtté válás megspórolhatatlan döntéseiről szóló drámát – szerencsések a japán kiskamaszok, hogy ilyen minőségben, közvetlen és közérthető hangon, álpedagógiai maníroktól mentesen szólíttatnak meg az animáció nagymesterei által.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9776