KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/május
AMERIKA '68
• Vágvölgyi B. András: Hosszú, forró évtized Amerika '68
• Pápai Zsolt: Az ideológia vége A hollywoodi film és az ellenkultúra
• Takács Ferenc: Mailer, halál, Amerika Norman Mailer, a lázadó
• Barna Imre: Honvágy-blues Ott sem vagyok
• Barotányi Zoltán: A gitár marad Protest-zene
ROBBE-GRILLET
• Janisch Attila: Útvesztő objektív megvilágításban Alain Robbe-Grillet
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
LENGYEL HISTÓRIÁK
• Kovács István: Lengyel Antigonék Katyń
• Pályi András: Éjszakai vonaton Jerzy Kawalerowicz
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Egy pikoló homályos Berlin
FILMEMLÉKEZET
• Orosz István: Gyermekrajzok tükrében Macskássy Katalin (1942–2008)
TELEVÍZÓ
• Darab Zsuzsa: Virtuális szomszédaink Magyar szappan
• Soós Tamás: Családi köd Bekamerázott famíliák
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Nem gyereknek való vidék Másik bolygó
• Stőhr Lóránt: Kalandra fel! Bahrtalo!
• Vajda Judit: Túl sok szó Eszter hagyatéka
• Csillag Márton: Falusi naturizmus Bakkermann
MOZI
• Baski Sándor: Pénzhamisítók
• Tüske Zsuzsanna: Irina Palm
• Vajda Judit: Testvérem egyedüli gyerek
• Ádám Péter: Angel
• Kárpáti György: Las Vegas ostroma
• Donáth Mirjam: Paris
• Csillag Márton: Charlie Bartlett
• Klág Dávid: Vértestvérek
• Harmat Eszter: Rövid, de kemény
DVD
• Varga Zoltán: Nővérek
• Teszár Dávid: Appleseed – A jövő harcosai
• Kovács Marcell: Érzelmek tengerében
• Pápai Zsolt: Airport

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Cha-cha-cha

Soós Tamás Dénes

Cha-cha-cha – magyar, 1981. Rendezte: Kovácsi János. Szereplők: Rudolf Péter, Hollósi Frigyes, Usztics Mátyás. Forgalmazó: MaNDA. 81 perc.

Egy évben készültek (1981), egy generációról és korszakról szólnak (a hatvanas évek), egy „műfajon” belül (nemzedéki közérzetfilm), mégsem érdemes a Cha-cha-chát a Megáll az időhöz mérni. Nem csak azért, mert Gothár Péter, Bereményi Géza és Koltai Lajos filmje méltán lett filmtörténeti klasszikus és kultuszmű, Kovácsi Jánosé pedig méltán nem. Hanem mert az a pár év differencia, mely a cselekményvilágukat elválasztja, döntő fontosságú. A Cha-cha-cháé beat előtti világ, amelyben még nem „valami I love you so hozta össze a fiatalokat”. Gruber Ernő (Rudolf Péter) nem lázadó, csak tétova, befelé élő kiskamasz, aki verseket ír álmai nőjéhez, keresi a helyét a magyarországi kisvilágban, és a korszak szűrt levegője mellett a szálanként vett Daru cigarettát szívja.

Kovácsi a nézőt is bezárja Ernő örömhiányos világába: filmjében partvonalra szorul a politikum, a hatvanas évek fojtott és fojtogató levegőjében megkötött kompromisszumok, melyek keresztül-kasul szőtték a Megáll az időt. Ernő hallóterének peremén esik csak szó a szülők hétköznapi panaszáról – Kovácsi kiérlelten használja a képen kívüli teret és hangot, és mintha csak Robert Altman tanítványa lenne, az egymás szavába vágó emberek háttérzajával a kamasz lelkiállapotát visszatükröző hangkáoszt teremt. Ernő az életről szintén elvesztett illúziók révén gyűjt tapasztalatot, de ez esetében a felnövésfilm, a(z anti-)románc keretében fogalmazódik meg – kiábrándulása egyszerre idézi Köves Dinit („A kúrás nem szentség!”) és az Illés zenekart („csak bemázolt deszka az imádott bálvány”).

A Cha-cha-chát alulfogalmazott éréstörténete, a mélység hiánya miatt érheti kritika, de a töredékek, szkeccsek filmjeként mégis emlékezetes – ezek túl is mutatnak a hatvanas évek tárgyi világát múzeumi tárlatba rendező nosztalgiánál. Mint Eszenyi Enikő serdülő szépsége és dacának iróniája, ahogy odaveti: „neki van, hogy mindig izzad” a tenyere. A tánciskolai dobos, ahogy bekiáltja nyeglén, akcentussal a „hey-mann-bó”-t (rezignáltsággá mélyült unalmában egy vendéglátózással töltött zenészélet kudarca). És persze Hollósi Frigyes tánctanára: elragadtatottan okít, de a szünetben, hallgatag tűnődése alatt lefoszlik a maszkja (mögötte akut fáradtság, tán elhallgatott életfájdalom). A Cha-cha-cha Hollósi Frigyes, Rudolf Péter, Eszenyi Enikő belépője a filmvilágba – filmtörténeti jelentőségnek éppenséggel ez se kevés.

Extrák: Film-retrók: összeállítás a hatvanas évek kultuszáról és a korszakot megidéző magyar filmekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12164