KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Az amerikai

Rózsaszín szorongás

Kovács Marcell

Anton Corbijn filmjét a Bourne-utáni akcionista thriller-eszménnyel bátran szembemenő megközelítés teszi izgalmassá.

 

Egy rövid, éjszakai mopedes kergetőzés jóformán az egyetlen akciójelenet Anton Corbijn rendhagyó thrillerében. Az olaszországi hegyi falucskában menedéket kereső gengszter története a hatvanas-hetvenes évek szellemében fogant, főhősét lételméleti kérdések foglalkoztatják, fegyverét ritkán használja, akkor is inkább csak bajt okoz vele. Szakítana bűnös múltjával, a szép utcalány oldalán kezdene új életet, de titokzatos üldözői rátalálnak, és az életét követelik. Miközben a vászon meg sem rezdül. A hosszan kitartott snittek, az alakokkal egyenrangú hátterek és a lustán vánszorgó kamera fényképszerű mozdulatlanságba merevíti a történéseket, és manapság szokatlan, bágyadt hangulatot kölcsönöz az elbeszélésnek. Ez a Bourne-utáni akcionista thriller-eszménnyel bátran szembe menő megközelítés teszi izgalmassá Az amerikait.

Corbijn játékfilmes bemutatkozása, a Joy Division tragikus sorsú énekeséről, Ian Curtis-ről szóló életrajzi film, a Control még egyértelműen a fotóművész munkája volt. A jellegzetes, szemcsés fekete-fehér képeket Corbijn a fotós múltjából hozta magával, és legendás Joy Division-portréi révén személyes kötődése is volt a témához. Az amerikai már határozott elmozdulás egy önálló, filmes alkotói személyiség kialakítása felé. A szakítás a múlttal leglátványosabban a fekete-fehér technika színesre cserélésében mutatkozik meg, de ennél fontosabb a gesztus, hogy ezúttal a saját élményeitől idegen terepen, a mozi egyik klasszikus műfajában, a gengszterfilmben próbálta ki magát. A George Clooney főszereplésével, amerikai megrendelésre készített regényadaptáció bátor vállalkozás Corbijntól. Kétes kimenetelű kaland. A hollywoodi tömegfilm és az európai művészfilm összeházasítására tett kísérlete ugyan balul sült el, de kudarcában is figyelemre méltó.

A film egyik jelenetében a rendező egy erőltetett idézettel Leonéra hivatkozik, de jó viszonyítási pont lehet Antonioni és Melville is, a modern európai „némafilm” másik két óriása. A sorsa elől messze földre menekülő főhős története egyenesen mintha a Foglalkozása: riporter feldolgozása lenne A szamuráj sármos szociopatájával a főszerepben. Thrillernek álcázott melodráma a szorongásról és a paranoiáról. A bizalmatlanságról, a kimondatlan szavakról, a pusztulással fenyegető kapcsolatokról. Ilyen súlyos csendeket manapság ritkán hallani a moziban. Különös hangulatú, kivételes látványvilágú film Az amerikai, egyetlen dolog hiányzik belőle: a dráma. Pedig lenne éppen helye a megrázó történetben. Egy háborgó léleknek a megnyugvásért, egy új élet lehetőségéért folytatott harcát látjuk a halál fenyegető közelségében. De Corbijn filmje a sötét külső és belső erőkkel szemben egyszerre folytatott küzdelem tragikumának a bemutatásával adós marad. Az archetipikus figurák és a pofonegyszerű szimbolika találkozása örökérvényű, mitikus mese helyett csak romantikus giccset eredményez. A gyilkost a szajha szerelme és a pap barátsága váltaná meg? Lehet. De hogy a főhős küzdelmének értelmezéséhez még egy fennkölt pillangó-metaforát is mellékel a rendező, az már sok a jóból. Corbijn bánatos gengszterének a pillangók a hobbija. Pillangókról olvas, és pillangó-tetoválást visel a hátán, mert ő is átváltozásról álmodik, maga mögött hagyná a sivár hernyólétet, és cifraszárnyú pillangóként röppenne a magasba. Ennek a kínosan szépelgő hasonlatnak a fényében válnak csak világossá a rendező szándékai. Corbijn a szorongás fogcsikorgató drámája helyett a halálfélelem diszkrét báját mutatja meg nekünk. A finom vonalvezetésű, pasztell árnyalatú rettegést. Azt, hogy milyen lehet szomorú szamurájként várni a végzetre Miss Italy karjaiban a narancsfák alatt. Hogy milyen? Kellemes.


AZ AMERIKAI (The American) – amerikai, 2010. Rendezte: Anton Corbijn. Írta: Martin Booth regényéből Rowan Joffe. Kép: Martin Ruhe. Zene: Herbert Grönemeyer. Szereplők: George Clooney (Jack), Violante Placido (Clara), Thekla Reuten (Mathilde), Paolo Bonacelli (Benedetto atya). Gyártó: Focus Features. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 105 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10287