KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Teljesen idegenek

Baski Sándor

Perfetti sconosciutiolasz, 2016. Rendezte: Paolo Genovese. Írta: Paolo Costella és Filippo Bologna. Kép: Fabrizio Lucci. Zene: Maurizio Filardo. Szereplők: Giuseppe Battison (Peppe), Anna Foglietta (Carlotta), Marco Giallini (Rocco), Edoardo Leo (Cosimo), Valerio Mastandrea (Lele). Gyártó: Lotus Productions / Medusa Film. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A Kutyaszorítóban kultikus asztali nyitójelenete ma már nem ismétlődhetne meg ugyanúgy. Ha legalább kettőnél több ember összeül, közülük valaki mindig kivonja magát a társalgásból hosszabb-rövidebb időre, hogy belemerüljön a telefonjába. Mégis, ahhoz képest, hogy mindennapjainkat mennyire átalakították az okoseszközök, a filmek és a sorozatok többségében csak kommunikációs eszközökként jelennek meg. Dramaturgiai funkciójuk nagyon is jelentős, de az, hogy a kapcsolatainkra, szokásainkra és a gondolkodásunkra milyen hatással vannak, ritkán kerül szóba. Paolo Genovese dramedyje látszólag üdítő kivétel. A Teljesen idegenekben hét régi barát tanulságos kísérletbe fog: a közös vacsora során minden beérkező hívást kihangosítanak, és felolvassák egymás szöveges üzeneteit. A megválaszolásra váró kérdés, hogy vannak-e titkaik egymás előtt, és digitális profiljuk vajon azonos-e azzal, akit élőben alakítanak? Az ötlet ellen senki nem mer tiltakozni – az fel is érne egy beismerő vallomással –, de a kínos feszengések előrevetítik a borítékolható bonyodalmakat.

A könnyed hangulatban induló este szép lassan fordul át a privát élethazugságok terápiás jellegű lajstromozásába, kiderül, hogy nincsenek a társaságban makulátlan jellemek, aki az egyik pillanatban még morális fölénnyel ítélkezik, a következőben maga is magyarázkodásra kényszerül. A feltáruló titkok persze nem ugyanolyan súlyúak, van, aki nyomós okból nem oszt meg fontos információkat még a házastársával sem, és van a hűtlenségnek és álszentségnek az a minősített esete is, amelyért már nem járhat feloldozás.

Menet közben válik egyértelművé, hogy az okostelefonok csak katalizátorok, akár ki is lehetne iktatni őket a történetből, a lényeg nem változna. A Teljesen idegenek úgy reflektál egy aktuális jelenségre, hogy közben semmi újat nem állít az emberi kapcsolatokról – a Black Mirror társadalom- és technológiakritikája helyett inkább a klasszikus olasz komédiák hagyományát folytatja. A tanulság, amit levon, banális, a filmvégi csavarnak köszönhetően mégis sikerül feltennie egy olyan kérdést, amely sokkal fontosabb és érdekesebb, mint a kiinduló dilemma: vajon akkor járunk jobban, ha kitudódnak, vagy egészségesebb, ha rejtve maradnak életünk titkai?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12999