KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A félelem országútján

Csordás Lajos

 

Az első tíz perc sejtelmes road movie-t ígér. A kezdés profi. Kusza vonalak kaotikus táncát látni a főcím közben. A néző csak némi gondolkodás után érti meg, hogy ezek tulajdonképp térképen bejelölt utak vonalai. Ezáltal megteremtődik a filozófiai távlat: biztosan az emberélet útjainak labirintusáról fogunk itt tanulságos filmet látni.

És a kamera máris lecsap. Madártávlatból ráközelít egy magányos jeep Cherokeera, amint a nevadai sivatag kellős közepén repeszt a semmin átvezető úton. A kocsiban egy bágyadt férfi és egy bágyadt nő. Eddig hibátlan. Ebből még bármi lehet. A táj persze csak látszólag unalmas, mindjárt ki is vág eléjük egy ütött-kopott terepjáró. Nem történik semmi, de ettől kezdve minden fenyegetővé válik. A horizont forró remegése, az elhagyatottság, az iszonyú mozdulatlanság hirtelen félelmet gerjeszt. Mintha a műszerek is érzékelnék a térerősség baljós változását: lerobban a kocsi, bedöglik a rádiótelefon, amikor végre jön egy kamion, annak is rossz a rádiója.

A hangulatteremtés tehát kitűnő, de aztán el kell mesélni a történetet a nő (Kathleen Quinlan) elrablásáról, és a férfi (Kurt Russell) reménytelennek tűnő nyomozásáról. A fiatal rendező, Jonathan Mostow azonban nem olyan ügyes elbeszélő, mint amilyen jó hangulatteremtő. Nincs ereje mindvégig bizonytalanságban tartani a nézőt. Túl hamar elárulja a titkot, hogy a nőt egy helyi banda rabolta el, és ettől fogva már nem is olyan érdekes. A sztori szabályosan gurul az átlagos thriller felé. Nyílttá válik a küzdelem: jók és rosszak, a begyakorolt recept szerint. A végjelenet már-már nevetséges: az elrabolt hölgy, mielőtt megmentője karjába omolna, hanyag mozdulattal rászakít egy kamiont a még vergődő negatív főhősre.

A filmet egyesek a Nyom nélkül című pszichothrillerhez hasonlítják. Az alaphelyzetben van is némi hasonlóság, de a történet lélektanilag sokkal jobban kidekázott, akár a holland, akár az amerikai változatot nézzük. A Lerobbanva első tíz percében viszont Jonathan Mostow felvillant valamit, ami azt ígéri, hogy látunk tőle még jobbat is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1729