KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Marcorelles

Kézdi-Kovács Zsolt

 

Nekünk mindnyájunknak Lajos bácsi volt, ki tudja, ki ragasztotta Louis Marcorellesre ezt a magyar keresztnevet, valamikor a kezdetekkor. 1956 nyarán egy fiatal francia kritikus elvetődik egy „kommunista” országba és találkozik a magyar film első, forradalmi pezsgésével. Cikkét a Sight and Soundba már a forradalom után írja meg, a forradalom és annak leverése okozta mély megrendüléssel. Ez a fiatalkori megrendülés hűséges barátunkká teszi, és akkor is kitart mellettünk, amikor nem vagyunk divatban, akkor is ír rólunk, amikor haragszik, akkor is elzarándokol a Szemlére, amikor mások már lemondtak róla.

A Cahiers du Cinéma és a Le Monde nagyhatalmú kritikusaként egész filmes generációkat fedez fel, áramlatok „atyjaként” rendezők tucatjait menedzseli. Perrault és Rouch, Eustache és Leacock, Szabó és Elek – a direkt dokumentumfilmezés, a Cinéma Direct, a Cinéma du Réel, a quebec-i iskola, az indiai film, a független amerikaiak felfedezése nem kis részben neki köszönhető. A cannes-i Kritikusok Hetén ismeretlen filmesek százait mutatta be. Dicsérte őket, harcolt értük később is. Akit egyszer megszeretett, ahhoz hűséges volt, néha a kellemetlenségig hűséges és ragaszkodó, a Le Monde -nál már utálták, hogy újra csak kimondhatatlan nevű, unalmas filmeseket propagál, de ő rendületlenül járta a világot és írta a cikkeket róluk. Rólunk.

Mi a legtöbb, amit egy kritikus adhat azoknak, akiket bírál? A szeretet. Marcorelles szíve teli volt szeretettel a film iránt. A szíve állt meg, Cannesba menet, a fesztivál előtti napon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4393