KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 13-as

Vincze Teréz

13 Tzameti – francia, 2006. Rendezte és írta: Géla Babluani. Kép: Tariel Meliava. Szereplők: George Babluani (Sébastien), Pascal Bongard (a ceremóniamester), Aurélien Recoing (Jacky), Fred Ulysse (Alain), Nicolas Pignon (a keresztapa). Gyártó: Les Films de la Strada. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

A film a tavalyi év egyik favoritja: a Sundance-en nagydíjat nyert, és az Európai Filmdíjak közül is elhozta „az év felfedezettjének” járót az elsőfilmes, grúz származású rendező. A mű nagyon fekete-fehér és nagyon rejtélyes, ezért magáról a történetről csak enigmatikusan lehet nyilatkozni a spoilerek elkerülése végett.

Vélhetőleg valamelyik francia tengerparti üdülővárosban járunk, ahol szezonon kívül kissé kísérteties hangulat uralkodik. Ifjú főhősünk Sébastien (a rendező karakteres arcú öccse alakítja) háztetők javítását vállalja. A film elején egy furcsa házaspárnál kezd dolgozni, azonban a megbízás teljesítése előtt a házigazda meghal, így Sébastien valószínűleg elesik a munkájáért járó fizetségtől. Időközben azonban tanúja volt egy beszélgetésnek, melyből kiderült, hogy a ház ura levélben egy fontos és jól jövedelmező munkára szóló megbízást várt. A levél véletlenül Sébastienhez kerül, s úgy dönt, beugrik az elhunyt férfi helyett, bármi legyen is a munka, amiről egyelőre semmit sem tud – a borítékban egy vonatjegy és egy szállodai szobafoglalás van.

Innen kezdve a történetet egy darabig az a fajta feszültség mozgatja, amit mondjuk a Foglakozása: riporterből ismerhetünk: mi történik valakivel, aki nem tudja, milyen kétes ügyekbe is keveredett azzal, hogy személyiséget cserélt egy idegennel? A főhőssel együtt a néző számára is fokozatosan derül ki, hogy a 13-as szám, amit a megbízóktól a következő lépésben kap, nem biztos, hogy szerencsét hoz majd.

A munkáról persze bebizonyosodik, hogy kicsit sem hétköznapi és egyáltalán nem veszélytelen. A film eredetisége mégsem annyira a rafinált és hátborzongató cselekménybeli csavarokból adódik, hanem a rendező atmoszférateremtő képességét dicséri. A kísérteties hangulat, ami az első pillanattól behálózza a filmet, apró gesztusokban, dialógusokban, tárgyakban és a szereplőválasztásokban egyaránt megnyilvánul. Nem a fordulatok, hanem a noir hangulat miatt érdemes nézni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8988