KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: Sidney Pollack (1934–2008)
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: Finom vonal, tiszta vonal Szuperhősök reneszánsza
• Zsubori Anna: Mi lenne, ha mindenki szuper lenne? A hősök evolúciója
• Géczi Zoltán: Maszk mögött az embert A szupermen-biznisz
• Baski Sándor: Civilek a pályán Hősök
REÁLFANTASZTIKUM
• Schubert Gusztáv: Űrreál Arthur C. Clarke kozmosza
• Schreiber András: A mi kis univerzumunk Magyar sci-fi
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 2. rész
• Radics Viktória: Az idő puszta misztikuma Von Höfler vagyok
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A gyönyör összeesküvője Ken Russell műfaji provokációi
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Geller a kanálban A kiválasztott
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Elátkozott veteránok Titanic: Amerika felfedezése
• Klág Dávid: És a gyerekek játszanak tovább Titanic: Tajtékos napok
MEDIAWAVE
• Körösi Zoltán: Szúnyogok és űrmalacok Mediawave
KRITIKA
• Vajda Judit: Meditációs gyakorlat A nagy csend
• Stőhr Lóránt: Kötött oldás Blueberry Nights
• Nevelős Zoltán: Apáról fiúra Indiana Jones és a kristálykoponya királysága
MOZI
• Teszár Dávid: Perfect Blue
• Hungler Tímea: Szex és New York
• Vajda Judit: Guca!
• Kolozsi László: Szerelem másképp
• Fekete Tamás: A hihetetlen Hulk
• Schreiber András: Narnia krónikája – Caspian herceg
• Tüske Zsuzsanna: A banki meló
• Parádi Orsolya: Baby Mama
• Varró Attila: Kung Fu Panda
DVD
• Pápai Zsolt: Mielőtt az ördög rád talál
• Kovács Marcell: A gazdatest
• Alföldi Nóra: Fido – Hasznos a zombi a háznál
• Klág Dávid: Festeni gyerekjáték

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Syd Field: Forgatókönyv

Könnyűszerkezetes történetek

Bocsor Péter

Field könyvével bárkiből forgatókönyvíró válhat, aki elfogadja, hogy a történetmesélés hagyományos szabályai ma is érvényesek.

A kreatív írás oktatása valódi amerikai találmány. Jól kifejezi ennek a kultúrának a magabiztos gyakorlatiasságát, ahogy a mára általánossá vált egyetemi írószemináriumok résztvevői könnyedén átlépnek azon a dilemmán, vajon a kreativitás mennyire tanítható. „Mi az… te még sohasem építettél házat?” – kérdezte hitetlenkedve egy közös barkácsolás során amerikai ismerősöm. Ha arra gondolunk, hogy az amerikaiak többsége gyakorlatilag faházakban él, és remekül megvannak, talán nem is alaptalan ez a magabiztosság.

Syd Fieldet a hollywoodi forgatókönyvírás első számú gurujaként szokás emlegetni, az 1979-ben ForgatókönyvA forgatókönyvírás alapjai címmel megjelent kézikönyvét pedig a szakma bibliájának tartják. A szerzőt övező kultusz bizonyára abból fakad, hogy Field mára az egyik legkeresettebb kreatív írást oktató tanár az Egyesült Államokban, akinek műhelyében olyan filmek és sorozatok forgatókönyvei születtek meg, mint a Maszk, a Gorillák a ködben vagy a Tövismadarak. Az oktatásban szerzett tapasztalataira épülő könyvben Field nem kevesebbet ígér, mint hogy bárkiből lehet forgatókönyvíró, aki betartja a forgatókönyv szerkezetére és formájára vonatkozó általános szabályokat, és lépésről-lépésre követi az általa javasolt munkamódszert a témakereséstől, a szerzői jogok bejegyzéséig. Mintha egy barkácskönyvet olvasnánk, amivel akár házat is építhetünk a hátsó kertben.

Field módszerének középpontjában egy felismerés áll, ami több ezer forgatókönyv elolvasása közben vált világossá számára, mialatt reader, vagyis hivatásos forgatókönyv-olvasó volt különböző filmstúdióknál. Ennek lényege, hogy miközben a filmekben a történetmondás eszközei folyton változnak, például az informatív párbeszédek helyét átveszik a pergő vizualitással ábrázolt karakterek és drámai helyzetek, a sikeres történetek alapvető szerkezete, vagyis „a történetmesélés művészete” ugyanaz maradt. A szerző ezért az arisztotelészi poétika ajánlásait megfogadva kidolgoz egy általános modellt, ahogy ő nevezi paradigmát, ami kijelöli, hogy mit és milyen sorrendben írjunk meg, ha az a célunk, hogy a reader a tízedik oldal után is továbblapozza forgatókönyvünket. A paradigma szerint minden film története három, jól megkülönböztethető részre osztható. Ilyen az előkészítés, vagyis a főszereplő és a drámai helyzet bemutatása 20-30 oldalon (egy oldal nagyjából egy filmpercnek felel meg), az összeütközés, melynek során a karakter 60 oldalon keresztül igyekszik legyőzni az útjába gördített akadályokat, illetve a megoldás, vagyis a történetsor befejezése újabb 30 oldalon; a három részt pedig két fordulópont választja el egymástól, amelyek előrelendítik a történetet a megoldás felé. A szerző az Óráktól a Hideghegyig számos film példáján bizonyítja, hogy az alkalmazott formától függetlenül, könnyen megfigyelhetjük ennek az általános sémának az érvényesülését.

Noha elsőre merevnek tűnhet ez a modell, ahogyan a szerző többször hangsúlyozott meggyőződése is, hogy az írónak a történet összes főbb szerkezeti elemével tisztában kell lennie, mielőtt íráshoz látna, az újdonság Field megközelítésében az, amire ezt a szerkezetet használja. Számára ugyanis ez az egyszerű alapmodell nem korlát, inkább felszabadító közeg, ami mindenki számára elérhetővé, könnyűvé teszi az írást. Field kézikönyve ezt a felszabadító erőt igyekszik demonstrálni, amikor bemutatja egy műhelymunkában készült forgatókönyv megszületését a kezdeti tétova lépésektől az egyre inkább magától értetődő döntésekig, amikor kérdésekkel segíti az olvasót a szereplők hátterének vagy múltjának feltárásában, és amikor leírja a közös alkotómunka velejáróit vagy éppen az elmaradhatatlan alkotói válság tüneteit és az abból kivezető út állomásait.

A Forgatókönyv bevallottan a szórakoztatás céljából készült filmekhez kínál receptet, ezért fordulhatnak elő benne olyan komikusnak ható kijelentések, mint hogy a terminátor drámai szükséglete a „terminálás” vagy, hogy kétféle cselekmény van, fizikai és érzelmi: autós üldözés és csók. Ezzel együtt a könyv nem csupán a reménybeli forgatókönyvírók számára izgalmas olvasmány, hanem mindenkinek, akit érdekelnek napjaink könnyűszerkezetes történeteinek, a hollywoodi filmeknek a kulisszatitkai.

Cor Leonis Films Kft., 2011.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11025