KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: Sidney Pollack (1934–2008)
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: Finom vonal, tiszta vonal Szuperhősök reneszánsza
• Zsubori Anna: Mi lenne, ha mindenki szuper lenne? A hősök evolúciója
• Géczi Zoltán: Maszk mögött az embert A szupermen-biznisz
• Baski Sándor: Civilek a pályán Hősök
REÁLFANTASZTIKUM
• Schubert Gusztáv: Űrreál Arthur C. Clarke kozmosza
• Schreiber András: A mi kis univerzumunk Magyar sci-fi
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 2. rész
• Radics Viktória: Az idő puszta misztikuma Von Höfler vagyok
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A gyönyör összeesküvője Ken Russell műfaji provokációi
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Geller a kanálban A kiválasztott
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Elátkozott veteránok Titanic: Amerika felfedezése
• Klág Dávid: És a gyerekek játszanak tovább Titanic: Tajtékos napok
MEDIAWAVE
• Körösi Zoltán: Szúnyogok és űrmalacok Mediawave
KRITIKA
• Vajda Judit: Meditációs gyakorlat A nagy csend
• Stőhr Lóránt: Kötött oldás Blueberry Nights
• Nevelős Zoltán: Apáról fiúra Indiana Jones és a kristálykoponya királysága
MOZI
• Teszár Dávid: Perfect Blue
• Hungler Tímea: Szex és New York
• Vajda Judit: Guca!
• Kolozsi László: Szerelem másképp
• Fekete Tamás: A hihetetlen Hulk
• Schreiber András: Narnia krónikája – Caspian herceg
• Tüske Zsuzsanna: A banki meló
• Parádi Orsolya: Baby Mama
• Varró Attila: Kung Fu Panda
DVD
• Pápai Zsolt: Mielőtt az ördög rád talál
• Kovács Marcell: A gazdatest
• Alföldi Nóra: Fido – Hasznos a zombi a háznál
• Klág Dávid: Festeni gyerekjáték

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita

Válasz helyett Veress Józsefnek

Csala Károly

Nem hinném, hogy nagy ügyet kellene kavarni a külföldi filmek magyar címadásának gondjaiból. Ha Veress József csakugyan beérte volna cikkében annyival: „... mindössze arra vállalkozom, hogy címadási elveink és gyakorlatunk néhány jellegzetes kérdéséről szóljak” – jómagam az egész magyar filmkritika nevében (lehet, hogy illetéktelenül, de az más kérdés), mint szükséges és elfogadható ismeretterjesztést nyugtáznám írását. De a filmkritikus és filmtörténész Veress József mellett megszólal a cikkben a hivatalnok mundérbecsületét védő Veress József is, imigyen: „Ha a szerzőnek nem jut eszébe semmi a látott filmről, „cikizni” kezdi a hazai keresztségben adott címet és a Címkiagyaló Bizottság tagjait.” Itt azért már elveti a sulykot.

A címtől elvárjuk, hogy jó legyen, és mint minimumot kívánjuk meg, hogy ne hamisítsa meg az eredetit. Ennyi az egész. Ezért jó, találó címet külön megdicsérni aligha kötelessége a filmkritikusnak (persze megteheti), viszont a melléfogást kötelessége szóvá tenni. Akár eszébe jut másvalami a filmről, akár nem.

Így hát a filmkritika nevében nincs mit válaszolni Veress József cikkére. Mint ismeretterjesztő íráshoz azonban akadhat hozzáfűznivaló. Röviden:

A cikkíró – hogy, hogy nem – megfeledkezik azokról az esetekről, amelyek elsősorban ki szokták váltani a kritikai megjegyzéseket. A leiterjakabokról ugyanis! Ha már objektivitás deklarálásával foglalunk össze címadási gyakorlatot, s ráadásul megjegyzést teszünk a bírálatokra, akkor bizony nem illik erről megfeledkezni. Például a Szabálytalan szabályosról – A kétbalkezes műtősegéd helyett. Vagy az olyan értelmetlen tükörfordításról, mint amilyen a hírhedt – és sajnos azóta elfogadott – Négyszáz csapás volt. Senki sem állítja, hogy ez jellemzi a címadási gyakorlatot. De hozzátartozik, legnagyobb sajnálatunkra.

Hasonló apróság, hogy Veress József osztályozási elveiben is találhatunk hiányt. Semmi okunk például eleve pozitívumnak elfogadni egy-egy idegen cím nyelvtanilag, stilisztikailag még oly pontos lefordítását. Mert esete válogatja: lehet az rossz is! A leprás nő például hiába pontos fordítása az eredeti lengyelnek, bizony baklövés, mert közönségriasztó – mármint a magyar közönségnél, amely mit sem tud arról, hogy Lengyelországban ez egy közismert sikerregény címe, olyasmi, mint nálunk a Halálos tavasz, s a lengyel nézők tódulnak a moziba, ha megpillantják ezt a filmcímet egy plakáton...

Végtére is a külföldi filmek magyar címadása a műfordítás kategóriájába tartozik. Mint ilyen, időnként rászorulhat magyarázatra. Vitatéma is lehet. Kár rákoppintani a kritikusok körmére, ha foglalkoznak vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7873