KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Dino Risi (1916–2008)
CSEH '68
• Bikácsy Gergely: Gyöngyök a mélyben Prágai tavasz
• Dániel Ferenc: Fülledt napok Cseh-magyar ’68-ban
CANNES
• Létay Vera: Szép, új világdokumentum Cannes
MARS-MISSZIÓ
• Hirsch Tibor: Sóhajok bolygója Földi Mars-utazás – 1. rész
KEN RUSSELL
• Baski Sándor: A bálványromboló tisztelet Ken Russell művészportréi
POLANSKI
• Mátyás Péter: A trubadúr halála Roman Polanski: Zsákutca
• Ardai Zoltán: Vissza a gardróbhoz Polanski démonai
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Másik Magyarország Beszélgetés Mészáros Mártával és Pataki Évával
• Gorácz Anikó: Ijesztő diagnózis Art-mozik helyzete
TELEVÍZÓ
• Liska János: Többismeretlenes egyenlet MTV – közpénzek
FESZTIVÁL
• Báron György: A köztes tér Isztambul
• Gorácz Anikó: A félhold árnyékában Harmadik világ
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Trabant Turbo Az ígéret szép szó
MOZI
• Donáth Mirjam: Mrs. Ratcliffe forradalma
• Kovács Marcell: Az esemény
• Varró Attila: Mély harapás
• Tüske Zsuzsanna: Mamma Mia
• Vajda Judit: Árnyékok
• Parádi Orsolya: Csak egy csók
• Klág Dávid: Hancock
• Alföldi Nóra: Ne szórakozz Zohannal
• Csillag Márton: Wall-E
DVD
• Kovács Marcell: Utazás Darjeelingbe
• Vajdovich Györgyi: Krrish
• Vincze Teréz: Veronika kettős élete
• Pápai Zsolt: Az asszony az asszony / Alphaville

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rio, szeretlek!

Árva Márton

Rio, Eu Te Amo – brazil-amerikai, 2014. Rendezte: Andrucha Waddington, John Torturro, Paolo Sorrentino, Carlos Saldanha, José Padilha, Fernando Meirelles, Nadine Labaki, Im Sang-soo, Stephan Elliott, Guillermo Arriaga, Vincente Amorim, César Charlone. Szereplők: Vanessa Paradis, Harvey Keitel, Vincent Cassell, Emily Mortimer, Jasin Isaacs, Rodrigo Santoro. Gyártó: Conspiraçao Filmes / Bossa Nova Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 110 perc.

Míg két éve csupán a hazai forgalmazói címadás vezette a mozi-turisták tekintetét a napsütötte Kubába (Havanna, szeretlek!), most ténylegesen a Cities of Love-franchise vette célba Latin-Amerikát, hogy Párizs és New York után Riónak is vallomást tegyen. A szóban forgó kezdeményezés – vérbeli globalizáció-kori vállalkozásként – csomópontos rendszerben terjeszti hálózatát. Az első két film elkészülte óta egy szerteágazó tevékenységeket koordináló gépezet épült az egyszerű koncepcióból kiinduló brand köré, ami immár a filmgyártás mellett egy-egy nagyváros turisztikai fellendülését, versenyképes cégeit és helyi művészeti törekvéseit igyekszik összehangolni. A projekt saját finanszírozási modellje szerint készíti „kollektív játékfilmjeit”, melyek forgatása a kiválasztott helyi filmtanoncok számára mentorprogram is egyben.

A Cities of Love tehát mára jóval túlmutat a moziban bemutatott szkeccsfilmeken, de ez a Rio, szeretlek!-re nézve inkább hátrány. A kamera mindkét oldalán sorakozó nagyágyúk többnyire hanyagul felskiccelt szituációk ürügyén irányítják a nézői figyelmet az idilli látképekre, és szolgaian ismétlik azt a feel-good életérzést, ami – olimpián innen, focivébén túl – jól illeszkedik az elvárt Rio-imidzshez. A korábbi felvonásokhoz képest biztonsági játék zajlik, ahol a turista-rácsodálkozás (legyen szó nyaraló párról vagy fesztiválra érkező hírességről), a finom műfaji kikacsintás és néhány bevált recept felidézése (lásd Guillermo Arriaga Korcs szerelmek-átiratát, Vanessa Paradis dalát vagy a brazil filmexport-emblémával, a Központi pályaudvarral való párhuzamokat) nyújt menedéket az alkotóknak. Így aztán kár lenne szigorú elvárásokkal beülni a filmre, de aki a moziszékbe süppedve lenyűgöző képeslapokat és könnyed történeteket keres, az elégedetten készülhet ezek után Tbiliszire, Jeruzsálemre és Sanghajra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12111