KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Jean Delannoy (1908-2008)
AMERIKAI ELNÖKFILMEK
• Barotányi Zoltán: Matiné a Fehér Házban Amerikai elnökök a filmvásznon
• Vágvölgyi B. András: Az elnök filmje Kampánymozi
• Baski Sándor: A szív nyelvészei Politikai szatíra az amerikai tévében
FASSBINDER – ALEXANDERPLATZ
• Tarr Béla: Fassbinder Alexe Berlin, Alexanderplatz
• Schubert Gusztáv: A Weimar-zátonyon A nagyváros filmregénye
• Stőhr Lóránt: Többet kívánt, mint vajaskenyeret Berlin, Alexanderplatz
TRUFFAUT
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 1. rész
• N. N.: François Truffaut filmjei
JAPÁN RAJZFILM
• Géczi Zoltán: Japán jövőfélelmek Anime-próféciák
• Szabó Dénes: Nyugati szél Amerikai hatások az animében
KÖZÉP-EURÓPA
• G. Kovács László: Szlovák rebellisek
• Szíjártó Imre: Tiszta beszéd Kelet-közép-európai filmtörvények
MAGYAR MŰHELY
• Pápai Zsolt: Szerepcserés bűntények A nyomozó
• Libor Anita: Diploma után Fiatal filmesek: a második hullám
TELEVÍZÓ
• Darab Zsuzsa: Girl Power Boszorkányok a televízióban
• Schreiber András: Befülledt erotika Szex a tévében
KRITIKA
• Muhi Klára: Roma zsaru, magyar bűn Tabló
• Kovács Marcell: Legenda vagyok Control
• Vízer Balázs: Svédcsavar Tekerd vissza haver!
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Az ajánlat
• Baski Sándor: Mongol
• Kolozsi László: Afrodita álma
• Vajda Judit: A hullám
• Klág Dávid: Leo
• Forgács Nóra Kinga: MR73
• Schreiber András: Zöld hentesek
• Sepsi László: Ben X
• Hungler Tímea: Hívatlanok
• Varró Attila: Klónok háborúja
• Kárpáti György: Halálfutam
DVD
• Pápai Zsolt: Hajnali mentőakció
• Kovács Marcell: Álmatlanul
• Alföldi Nóra: Bőrfejek
• Kovács Marcell: Ördöggerinc

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az Eichmann-show

Andorka György

The Eichmann Show – brit, 2015. Rendező: Paul Andrew Williams. Írta: Simon Block. Kép: Carlos Catalan. Zene: Laura Rossi. Szereplők: Martin Freeman (Fruchtman), Anthony LaPaglia (Hurwitz), Rebecca Front (Mrs. Landau), Andy Nyman (Landor), Vaidotas Martinaitis (Eichmann). Gyártó: Feelgood Fiction / BBC. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 90 perc.

 


Az, hogy az 1961-ben Argentínában elfogott, majd Izraelbe hurcolt Adolf Eichmann négy hónapon át tartó, világszerte közvetített tárgyalása a médium hőskorában televízió-történelmet írt, és a náci rémtettek részletei először jutottak el valóban széles nyilvánossághoz, jórészt egy embernek, az akkor harmincas éveit taposó Milton Fruchtman producernek köszönhető, akinek az utókor, ha megkésve is, ezennel igazságot szolgáltat. Az évszázad perének kulisszái mögé bepillantó Eichmann-show az eseményt tető alá hozó szürke eminenciás, és rendezője, a gonosz banalitását feldolgozni képtelen Leo Hurwitz közötti dinamikára koncentrál, aki a közvetítést mindinkább alárendeli rögeszméjének, hogy kameráival kizárólag Eichmanra fókuszálva behatoljon a letéphetetlen maszk mögé.

A felállás papíron izgalmas, azonban a film egyszerűen nem találja a közös nevezőt a párhuzamos törekvései között: a rendezőnek sem a tárgyalóteremben vibráló feszültséget nem sikerül átadnia (ezt eleve szabotálja a nézői pozíciónk és a stáb folyamatos rezonőr-szerepe), sem a címszereplő megértéséhez nem visz közelebb – a filmesek technikai és emberi problémái viszont egyszerűen súlytalannak érződnek a lencsék túloldalán elhangzó borzalmak mellett; így pedig eleve nehezen áll össze a szintézis, a média és a filmkép erejéről szóló intelligens tanulmány. A játékidő második felében sorra kerülő tanúvallomások és a koncentrációs táborok archív felvételeinek megrázó montázsszekvenciáit nézve persze nem marad el a hatás – de ez kevésbé a mű érdeme, mintsem természetes, zsigeri reakció a részünkről. Az alkotói szándék összességében dícséretes, a végeredmény azonban legfeljebb a Fruchtmant játszó remek Martin Freeman miatt lehet érdemes a figyelmünkre – a film máskülönben főműsoridős BBC-történelemleckeként is a korrekt szintet alulról súroló darab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12386