KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/november
MAGYAR '68
• Schubert Gusztáv: A ’68-as csapdája Prága árnyékában
• Muhi Klára: Nem követeltük a lehetetlent Magyar ’68
NÉMETORSZÁG: ÓLOMÉVEK
• Schreiber András: Merénylet porszívóval Németország: 1968–77
• Vincze Teréz: Anyák, lányok, nővérek Ólomidő
ULRICH SEIDL
• Simonyi Balázs: Az osztrák beteg Ulrich Seidl, a provokátor
• Simonyi Balázs: „Nincsenek morális problémáim” Beszélgetés Ulrich Seidllel
PUPI AVATI
• Pintér Judit: Emlék-művek Pupi Avati
• Nevelős Zoltán: Baljós házak Pupi Avati horrorfilmjei
TÁVOL-KELET
• Géczi Zoltán: A háború filmművészete Kínai pantheon
• Baski Sándor: A Vörös Sárkány álma Egy másik Kína
• Teszár Dávid: Sziámi szintézis Apichatpong Weerasethakul
TRUFFAUT
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: Obama és a Youtube Amerikai elnökválasztás
• Kemenes Tamás: Hofi háta mögött Kabaré a képernyőn
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: A kamillás hölgy Ralph Barton
KRITIKA
• Muhi Klára: Jobb későn…? Márió, a varázsló
• Pápai Zsolt: A Lajos, a Feri és sok füstölgő puskacső Para
• Csillag Márton: A kilátástalanság diszkrét bája Mázli
• Tüske Zsuzsanna: Csontváz az asztalfőn Gengszterek fogadója
MOZI
• Vajda Judit: Anna bekattanva
• Klág Dávid: Az árvaház
• Varró Attila: Elégia
• Parádi Orsolya: A szerelem határai
• Forgács Nóra Kinga: A zuhanás
• Schreiber András: A hazugság szabályai
• Baski Sándor: Csak egy szerelmesfilm
• Tüske Zsuzsanna: Tükrök
• Nevelős Zoltán: Sasszem
• Vízer Balázs: Ananász expressz
• Kovács Marcell: Törvénytelen
DVD
• Varga Zoltán: Egy amerikai farkasember Londonban
• Géczi Zoltán: CJ7 – A kis zöld látogató
• Alföldi Nóra: Öngyilkos szüzek
• Kovács Marcell: Két nővér

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemben a világgal

Deli Bálint Attila

 

Talán valamiféle különös időszámítás az oka annak, hogy Jean-Luc Godard Charlotte és az ő Jules-je című filmjét, vagy Claude Chabrol filmjeit, az Unokafivéreket, melyet a televízió is sugárzott és A szép Serge-et immár a klasszikusok között találjuk? Hiszen ezek az alkotások alig valamivel több, mint húszesztendősek. Meghazudtolják korukat, ma is élvezhető mestermunkái annak a francia új hullámnak, mely – többek közt – Gérard Blain nevét is „bevitte” a köztudatba, sőt, aki A szép Serge címszerepével a világhír magaslataira érkezett.

Most, amikor Blain a kamera mögött foglal helyet, hogy mint a Szemben a világgal rendezője alakítson, láthatóan őriz valami nosztalgiát a „lázadó filmiskola” iránt. Feltehetően ezt leplezi, amikor filmjében a „matematizált” terrorista tragédiáját fogalmazza meg. A film főhőse, Pierre, ugyanis, mintha valamely dramaturgiai számítógép programja szerint veszítené el élete alapvető értékeit. A tragikus hős kész jellemként mutatkozik be már az első képsorban. Pierre a megszemélyesült totális tagadás. Persze, azért jó fiú is – a szomszéd nénik szerint. És ugyanígy látja a dolgot, habár némiképp más szemszögből, Pierre hidegen romlott homoszexuális rajongója, aki természetesen krőzus, amolyan párizsi módra.

Hősünk lépésről lépésre szorul a megváltó és bukást hozó tett felé. Tragikus társtalansága a francia társadalom körképével igazolt választás eredménye: az FKP eszerint kispolgár-nevelde, a diákmozgalmak ágálása kései gyerekeskedés, minden – úgymond – reális kompromisszum – önáltatás. Pierre tehát, amikor megöli „rajongóját”, a homoszexuális hajlamú nagyvállalkozót, nem „klasszikus” gyilkos, hanem végrehajt egy történelmileg már meghozott, de számára kivárhatatlan ítéletet.

Hogy mégsem szeretem Blain Pierre-jét, az talán azért van, mert nem ő választja a hajthatatlanságot, hanem a hajthatatlanság választja őt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6671