KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/november
MAGYAR '68
• Schubert Gusztáv: A ’68-as csapdája Prága árnyékában
• Muhi Klára: Nem követeltük a lehetetlent Magyar ’68
NÉMETORSZÁG: ÓLOMÉVEK
• Schreiber András: Merénylet porszívóval Németország: 1968–77
• Vincze Teréz: Anyák, lányok, nővérek Ólomidő
ULRICH SEIDL
• Simonyi Balázs: Az osztrák beteg Ulrich Seidl, a provokátor
• Simonyi Balázs: „Nincsenek morális problémáim” Beszélgetés Ulrich Seidllel
PUPI AVATI
• Pintér Judit: Emlék-művek Pupi Avati
• Nevelős Zoltán: Baljós házak Pupi Avati horrorfilmjei
TÁVOL-KELET
• Géczi Zoltán: A háború filmművészete Kínai pantheon
• Baski Sándor: A Vörös Sárkány álma Egy másik Kína
• Teszár Dávid: Sziámi szintézis Apichatpong Weerasethakul
TRUFFAUT
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: Obama és a Youtube Amerikai elnökválasztás
• Kemenes Tamás: Hofi háta mögött Kabaré a képernyőn
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: A kamillás hölgy Ralph Barton
KRITIKA
• Muhi Klára: Jobb későn…? Márió, a varázsló
• Pápai Zsolt: A Lajos, a Feri és sok füstölgő puskacső Para
• Csillag Márton: A kilátástalanság diszkrét bája Mázli
• Tüske Zsuzsanna: Csontváz az asztalfőn Gengszterek fogadója
MOZI
• Vajda Judit: Anna bekattanva
• Klág Dávid: Az árvaház
• Varró Attila: Elégia
• Parádi Orsolya: A szerelem határai
• Forgács Nóra Kinga: A zuhanás
• Schreiber András: A hazugság szabályai
• Baski Sándor: Csak egy szerelmesfilm
• Tüske Zsuzsanna: Tükrök
• Nevelős Zoltán: Sasszem
• Vízer Balázs: Ananász expressz
• Kovács Marcell: Törvénytelen
DVD
• Varga Zoltán: Egy amerikai farkasember Londonban
• Géczi Zoltán: CJ7 – A kis zöld látogató
• Alföldi Nóra: Öngyilkos szüzek
• Kovács Marcell: Két nővér

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ahogy tetszik

Vajda Judit

As You Like It – amerikai–brit, 2006. Rendezte és írta: William Shakespeare művéből Kenneth Branagh. Kép: Roger Lanser. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Bryce Dallas Howard (Rosalinda), Kevin Kline (Jaques), Romola Garai (Celia), David Oyelowo (Orlando), Alfred Molina (Touchstone). Gyártó: Picturehouse / HBO. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 140 perc.

 

Ha színház az egész világ, akkor minden bizonnyal Japán is az – gondolhatta Kenneth Branagh, számos Shakespeare-film színésze és rendezője, így egy roppant eredeti ötlettel Japánba helyezte az egyik legnépszerűbb Shakespeare-komédia, az Ahogy tetszik – eredetileg franciaországi – színhelyét. A remek referenciákkal (V. Henrik, Sok hűhó semmiért) rendelkező alkotó kreativitása és innovációs készsége azonban itt megrekedt, adaptációja így egyszerre lett unalmas és régimódi. Nem jutott eszébe ugyanis, hogy talán más irányban radikalizálhatná a több évszázados színművet, és erőteljesen le lehetett volna rövidíteni a darabot (a film közel 140 perces lett), kivenni belőle néhány unalmas szónoklatot, vagy a túlzó, pózokkal teli játékot felejtethette volna el színészeivel, de a dalos-táncos befejezés is zavaróan ismerős és avítt (amin a werkszerűen, a stábbal a háttérben elszavalt epilógus sem segít). Pedig az Ahogy tetszik elsőre hálás feladatnak tűnik, benne van minden olyan motívum, amiért az Avoni Hattyút szeretjük és amiért még mindig jól tudunk szórakozni művein: személyiség- és ruhacsere, többféle variációban felfejlődő szerelmesek, nevetséges reménytelen vonzalom, bolond párok stb.

A japán helyszín melletti másik nagy ötlete Branagh-nak az volt, hogy a térszervezésben mereven ragaszkodott a színpadiassághoz (már ha tudatosan tette egyáltalán): a japán házak papírfalai eleve rendkívül díszletszerűek, de a rendező ezt leszámítva is rendre emelvényre vagy színpadra helyezi hőseit (például Céliát és Rosalindát első közös páros jelenetükben); a figurák elhelyezése általában szimmetrikus, az erdőben játszódó jelenetekben pedig szintén szinte mindig színházban vagyunk, akár a mező közepén megtartott esküvőt, akár a megtapsolt beszédet vesszük. Ám egy színdarabot színpadszerűen megjeleníteni sajnos körülbelül annyira eredeti ötlet, mint Japánról a kabuki színházra és a szumó birkózásra asszociálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8894