KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/november
MAGYAR '68
• Schubert Gusztáv: A ’68-as csapdája Prága árnyékában
• Muhi Klára: Nem követeltük a lehetetlent Magyar ’68
NÉMETORSZÁG: ÓLOMÉVEK
• Schreiber András: Merénylet porszívóval Németország: 1968–77
• Vincze Teréz: Anyák, lányok, nővérek Ólomidő
ULRICH SEIDL
• Simonyi Balázs: Az osztrák beteg Ulrich Seidl, a provokátor
• Simonyi Balázs: „Nincsenek morális problémáim” Beszélgetés Ulrich Seidllel
PUPI AVATI
• Pintér Judit: Emlék-művek Pupi Avati
• Nevelős Zoltán: Baljós házak Pupi Avati horrorfilmjei
TÁVOL-KELET
• Géczi Zoltán: A háború filmművészete Kínai pantheon
• Baski Sándor: A Vörös Sárkány álma Egy másik Kína
• Teszár Dávid: Sziámi szintézis Apichatpong Weerasethakul
TRUFFAUT
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: Obama és a Youtube Amerikai elnökválasztás
• Kemenes Tamás: Hofi háta mögött Kabaré a képernyőn
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: A kamillás hölgy Ralph Barton
KRITIKA
• Muhi Klára: Jobb későn…? Márió, a varázsló
• Pápai Zsolt: A Lajos, a Feri és sok füstölgő puskacső Para
• Csillag Márton: A kilátástalanság diszkrét bája Mázli
• Tüske Zsuzsanna: Csontváz az asztalfőn Gengszterek fogadója
MOZI
• Vajda Judit: Anna bekattanva
• Klág Dávid: Az árvaház
• Varró Attila: Elégia
• Parádi Orsolya: A szerelem határai
• Forgács Nóra Kinga: A zuhanás
• Schreiber András: A hazugság szabályai
• Baski Sándor: Csak egy szerelmesfilm
• Tüske Zsuzsanna: Tükrök
• Nevelős Zoltán: Sasszem
• Vízer Balázs: Ananász expressz
• Kovács Marcell: Törvénytelen
DVD
• Varga Zoltán: Egy amerikai farkasember Londonban
• Géczi Zoltán: CJ7 – A kis zöld látogató
• Alföldi Nóra: Öngyilkos szüzek
• Kovács Marcell: Két nővér

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fausta éneke

Schreiber András

La teta asustada – perui-spanyol, 2009. Írta és rendezte: Claudia Llosa. Kép: Naasha Brier. Zene: Selma Mutal. Szereplők: Magaly Solier (Fausta), Susi Sanchez (Aida), Efraín Solís (Noé), Marino Ballón (Tíó Lucído). Gyártó: Oberón Cinematografica / Wanda Visíon. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.

 

Claudia Llosa második nagyjátékfilmjének eredeti címe (legalábbis szó szerinti fordításban): Az átkozott anyamell. A magyar fordítóktól mégis a Fausta éneke címet kapta, és lássuk be, Llosa hősnője valóban sokat énekel, ékes kecsua nyelven, míg az elátkozott emlőről esetleg hamis képzettársítások tolulhatnak elő. Pedig az átkozott anyamell (és az abból fakadó szomorúság teje) a perui indiánok szófordulata egy (létező) lelki eredetű betegségre: azokra a mániákusan rettegő emberekre használják, akiknek anyját megerőszakolták – ez a trauma szerintük az anyatejjel öröklődik.

A huszonéves Fausta is ebben a különös betegségben szenved: anyját a Fényes Ösvény gerillái gyalázták meg, a lányt a születése pillanatától fogva kísérti a félelem, olyannyira, hogy alig mer az utcára lépni, nemi szervébe pedig krumplit dug, nehogy anyja sorsára jusson. Az állandó félelem érzékeltetését Llosa javarészt színésznőjére (a Madeinusában is főszereplő, finom és precíz) Magaly Solierre bízza – a rendező egy pillanatra sem mutatja meg a trauma kiindulópontját, azaz nem látjuk, ahogy a gerillák nekiesnek Fausta anyjának. Nem véletlen a terror elhagyása: Llosa elhallgatott bűnökről beszél, de csak az utóhatásra fókuszál. A félelem szürreális: a rendezőnő előszeretettel él premier plánokkal, gyakran szinte Solier arcába mászik, hogy aztán hirtelen váltással egy barokkos, életigenlő jelenetben találjuk magunkat, majd egy hideg, távolságtartó felvonásban ismét közelebb kerüljünk a valósághoz. Ebből a hideg-meleg, valós-szürreális, szimbólumokkal teletűzdelt spirálból bontakozik ki Fausta (megváltás)története, és így lesz kézzelfogható a városi indián folklór.

Ebben a folklórban otthonosan mozog Magaly Solier is. A filmet szinte végigéneklő, az énekhanggal a dialógusnál árnyaltabb érzelmeket kifejező Solier nem csak színésznőként tevékenykedik: énekversenyek győzteseként idén jelent meg első, kecsua albuma – nem mellékesen pedig a perui Ayacucho tartományban született 1986-ban, ott ahol a legnagyobb pusztítást végezte a maoista gerillaharc. Bár őt elkerülte az eredeti címben megidézett tünetegyüttes, szerepeltetése mégis szimbolikus (de legalábbis telitalálat) – egyúttal érthetőbbé teszi a magyar címválasztást is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9892