KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A doboz

Varró Attila

The Box ­– amerikai, 2009. Rendezte: Richard Kelly. Írta: Richard Matheson történetéből Richard Kelly. Kép: Steven Poster. Zene: Win Butler, Régine Chassagne és Owen Pallett. Szereplők: Cameron Diaz (Norma Lewis), James Marsden (Arthur Lewis), Frank Langella (Arlington Steward), Michael Zegen (Garcin), Gillian Jacobs (Dana Steward). Gyártó: Darko Entertainment / Lin Pictures / Radar. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 115 perc.

A filmadaptációk enciklopédiájában külön fejezetet érdemelnek azok a feldolgozások, amelyeknél az alapanyagul szolgáló pároldalas novellában nyitva maradt kérdés(ek) megválaszolásából születik egész estés játékfilm-sztori. Ezek az ellipszis-adaptációk Hemingway szűkszavú Gyilkosokjának film noir-verzióitól (miért is nem menekült el a Svéd a ráküldött bérgyilkosok elől) a különféle Rashomon-olvasatokon át (hogyan is zajlott valójában a gyilkosság) a Bradbury-féle Ködkürtből készült Pánik New Yorkban óriásszörny-filmig (honnan jött és hová tart a világítótoronyra támadó prehistorikus fenevad) minden korban és zsánerben épp az alapmű legfőbb varázsát áldozzák fel – egyetlen szerzői magyarázatra redukálva az olvasók egyéni képzeletére bízott rejtélyt. A főként költői szépségű sci-fi regényeiről ismert Richard Matheson (Legenda vagyok) 1970-ben megjelent elbeszélése, aGomb, Gomb nem csak látványos példája, de szinte metaforájának is tekinthető az irodalmi hiány-stratégiának: nyomorgó házaspárhőse egy nap titokzatos dobozt talál az ajtó előtt, amelynek sem eredete, sem feladata nem derül ki, pusztán annyit tudnak meg róla, hogy a rajta lévő gomb megnyomásával megölnek egy ismeretlen embert, ugyanakkor hozzájutnak ötvenezer dollárhoz. Matheson novellája és a belőle készült Homályzóna-epizód egyetlen erkölcsi döntésről és annak következményéről mesél, fekete doboza mindössze eszköz – a 2009-ben forgatott mozifilm-verzió ezzel szemben központi célként tekint rá, és az író-rendező magánérdeklődésének megfelelően a science-fictionban találja meg hozzá a hézagpótló kerettörténetet.

Richard Kellyről eddigi kurta életműve alapján is egyértelműen leszögezhető, hogy az összeesküvés-elméletek, a paranoia és az elkerülhetetlen végzet rokontémáit dolgozza fel a sci-fi kelléktárával, legyen szó időutazásos kamasztragédiáról (Donnie Darko), disztópikus politikai szatíráról (A káosz birodalma) vagy űrinvázós melodrámáról (bár a Képlet végül a stúdióváltás okán Alex Proyas kezei közt végezte). A Doboz esetében jóformán az expozíciótól egyértelmű, ezúttal melyik alműfajt szemelte ki, hogy globális konspirációt kerekítsen a pénzügyi válság sújtotta házaspár küszöbén hagyott halálládikó köré: a történet időpontja 1976, kontextusa pedig a Viking űrszonda tervezett Mars-expedíciója, amelyben a főszereplő férj igen tevékeny szerepet vállal. Noha Kelly előző játékfilmjei a Lynch-féle műfaji szürrealizmus, a bizarr víziók és asszociációk jegyében dekonstruálták a sci-fi motívumokat, a Doboz immár közelebb áll a Fincher-féle mozgalmas paranoia-thrillerek (főként a Játsz/ma) patikamérlegen adagolt fordulatokkal és gondosan elvarrt szálakkal dolgozó fősodrához: szerzője azonban csupán unalomig ismert zsánerkliséket tömköd az alapsztori réseibe, így aztán némi műfajismerettel előre látható mindegyik fejlemény (sőt egy igen kínos ponton a Kelly-koncepcióba nehezen illeszkedő központi motívum is gondosan kifejtett magyarázatot kap). Amitől azonban a Doboz mégis szokatlan és kétségtelenül alkotói bátorságra valló zsáneropusszá válik a végkifejletre, az a szerző személyes (és igen sötét) elképzelése a társadalom működéséről – midőn a legádázabb szociáldarwinistákat is felülmúlva az emberi faj fennmaradásának egyetlen lehetőségét nem az álomgyárak táján buzgón hangoztatott szolidaritásban és összefogásban, hanem a gyenge vagy felesleges egyedek kényszerű (és roppant fájdalmas) feláldozásában látja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10017