KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Conan, a barbár (1982)

Pápai Zsolt

Conan the Barbarian – amerikai, 1982. Rendezte: John Milius. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, James Earl Jones, Max von Sydow. Forgalmazó: 20th Century Fox. 138 perc.

Mivel feltámasztott egy műfajt (fantasy), felléptetett egy új hőstípust (izomember-karakter), továbbá – főszerepet bízva rá – bevezette a nyolcvanas–kilencvenes évek emblematikus akciószínészét (Schwarzenegger), John Milius Conanját gyakran az új filmtörténeti kor reprezentáns darabjaként tárgyalják, holott erős szálakkal kapcsolódik a hetvenes évekhez is. „Cinikusnak lenni könnyű – banálisnak lenni nehéz” – fogalmazott egyszer Milius a hetvenes évek elejének ironikus, tabudöntögető, művészi(es) hollywoodi filmjei és az évtized második felében azoktól fényévekre eltávolodó attrakciós látványmozik közötti különbségekről szólva, a Conan, a barbár ugyanakkor azt jelzi, hogy alkalomadtán a két szemlélet közelíthető volt egymáshoz. Milius munkája óvatos kísérlet a hetvenes évekbeli hollywoodi film két meghatározó tendenciája közötti ellentétek feloldására, úgy érvényesíti ugyanis az attrakciós logikát, hogy közben európai művészfilmeket időző megoldások sorát tartalmazza, így annak a programnak kései képviselője, amelyet Coppola fejlesztett tökélyre Apokalipszis mostjában. Nem véletlenül citálja Milius éppen Coppola mesterművét a zárlat vendettájában, ugyanakkor számos más filmes idézet is akad a Conanben, például az 1914-es Cabiriából (lásd a kínok kerekét az expozícióban), Az akarat diadalából (lásd a tömegjelenetek szcenírozását), vagy éppen italowesternekből (elég Giulio Questi 1967-es Django Killjének keresztre-feszítését említeni).

A Conan, a barbár európaias stichjét a filmes idézetek mellett lassú ritmusa, méltóságteljesen görgő, kitérőkkel dúsan telített cselekménye adja („Ennyi ideje csak egy Tarkovszkij-film nézőjének van” – jegyzi meg róla találóan Király Jenő), és ezt Milius a hetvenes évek blockbustereit idéző látványorgiával köríti, ráadás-attrakcióként pedig az egyetemes mozitörténet egyik legikonikusabb testét exploitálja, melynek hiányát minden elkészült és leendő remake nyögi, illetve nyögni fogja. Schwarzenegger Conanja nem csak impozáns és monstruózus megjelenésével, nemcsak nyers erejével, hanem még nyersebb verbális megnyilatkozásaival jár mérföldekkel epigonjai előtt: kendőzetlenül őszinte mondatai brutalitásukkal együtt is üdítően hangzanak a kortárs PC-terror közepette, egyúttal elkeserítőek is, amennyiben arra emlékeztetnek, hogy régen vége azoknak az időknek, amikor a kimondott szó még közvetítette a gondolatot, nem pedig elfedte azt.

Extrák: Audiokommentár John Milius és Arnold Schwarzenegger közreműködésével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12163