KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mama

Baski Sándor

Ma Ma – spanyol, 2015. Rendezte és írta: Julio Medem. Kép: Kiko de la Rica. Zene: Eduardo Cruz és Alberto Iglesias. Szereplők: Penélope Cruz (Magda), Alex Brendemühl (Raul), Luis Tokar (Arturo), Silvia Abascal (Enfermera). Gyártó: Morena Films / Backup Media / Mama Películas. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 111 perc.

 

A klasszikus bonmot frissítésre szorul: már nem csak a kutyák vagy a gyerekek, de a halálos betegségek is jó eséllyel képesek szavatolni a filmsikert. A szerzői (Utolsó napjaim, Biutiful) vagy a midcult alkotók (Az élet nélkülem) eddig is előszeretettel nyúltak a könnyű katarzissal kecsegtető melodrámai alaphelyzethez, újabban viszont a humort és az iróniát (Fifti-fifti, Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni) vagy a tinisztárok vonzerejét (Csillagainkban a hiba) pajzsként használó mainstream sem idegenkedik a témától. Julio Medem verziója még ebből a zsúfolt mezőnyből is kitűnik, már ami a pozitív értelemben vett gátlástalanságot illeti. A baszk rendező munkásságát eddig sem a széles gesztusok mellőzése és az érzelmi visszafogottság jellemezte, de a sajátos mágikus realista atmoszféra és az elrajzolt figurák a nyílt szentimentalizmust költőivé varázsolták. A Mamában viszont, látszólag minden óvatosságot sutba dobva, reflektálatlanul halmozza a giccsveszélyes elemeket: főhősére egyetlen nap leforgása alatt zúdítja rá a mellrák diagnózisát, férje hűtlenségét és az egyedülálló anyaság terhét, miközben társként egy hasonlóan traumatizált férfit rendel mellé. Sőt még ezt is fokozni tudja: a halálos ítélettel a zsebében Magda úgy dönt, versenyfutásba kezd az idővel, hogy életet adhasson kislányának.

Medem rendezői kvalitásait dicséri, hogy a filmet egészen az utolsó harmadáig nem temeti maga alá a giccscunami. Noha a rendező már előző filmjével, az Egy éjszaka Rómában leszbikus melodrámájával megkezdte a rugalmas elszakadást az életmű csúcspontjait jellemző játékos-szürreális stílustól, a tudat működését érzékeltető montázstechnikának köszönhetően a Mamát is áthatja egy lebegő, álomszerű hangulat. Idomulva a „műfaj” konvencióihoz, Medem filmje is a számvetés fontosságát hangsúlyozza, új elemként viszont nem az individuum életvágyát, hanem a halál árnyékában is dolgozó önzetlen anyai ösztönöket ünnepelteti.

A korábbi filmjeiben működő, elvágyódás motívummal kevert fantáziajelenetek ugyanakkor itt kényszeres szerzői gesztusnak tűnnek, Magda víziói születendő kislányáról – a lépten-nyomon dala fakadó szülészorvos figurájával együtt – kevés híján önparódiává transzformálják a filmet. Hogy ez végül mégsem következik be, az főként Penélope Cruznak köszönhető – a spanyol színésznő legalább olyan heroikus teljesítményt nyújt, mint az általa alakított Magda az anyaszerepben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12708