KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Napfényes Florida

Egyenes beszéd

Pápai Zsolt

Az Egyesült Államokat módszeres alapossággal feltérképező John Sayles a Napfényes Floridában az árnyékokat keresi.

 

A posztmodernizmus ironikus műfajjátékokra szövetkezett amerikai függetlenjei gyakran megelégszenek a színtiszta formai reflexióval, és műveikből mániákus módszerességgel diszkvalifikálják az akár közvetett, akár közvetlen politikai, társadalmi és morális utalásokat. Közhely, de nem üres: az idézőjelek halmozásának zsánerzsonglőrjei előtt semmi sem gyanúsabb holmi mondanivalónál, üzenetnél, tanulságnál.

Annak ellenére, hogy a zsánerek reparálásának technikája képezi valamennyi munkája alapját, John Sayles valahogy sosem találta a helyét korosztályának poszthevületű direktorai között, és már karrierje kezdetétől sokkal inkább az európai modernisták távolba szakadt rokonának számított. Az 1950-es születésű rendező életkora alapján hiába tartozik a posztmodernizmus ördögfiókáinak (például a Coeneknek vagy Lynch-nek) a generációjához, témaközelítése és gondolkodásmódja miatt kilóg a társaságukból. Sayles két és fél évtizedes pályája alatt egyetlen pillanatra sem bizonytalanodott el abbéli meggyőződését illetően, hogy a klasszikus zsánerekkel való játék keveset ér, ha nem munkál mögötte sziklaszilárd ideológia. Mi több, éppen az ideológia teremti meg a műfajjáték értelmét: mivel a klasszikus hollywoodi zsánereknek döntő szerepük volt az amerikai álom kifejlődésében, ezért a releváns műfajjegyeknek az ábrázolandó témával szembeni kijátszásával megmutatható valami a reáliákból.

Sayles nagyon komolyan veszi feladatát, tiszta beszéd az övé, posztmodern affektálás nélküli. Az USA államait módszeres alapossággal feltérképező direktor – a Matewan Nyugat-Virginiában, a Passion Fish Louisianában, a Lone Star Texasban, a Limbo Alaszkában játszódott – ezúttal Floridába kirándult. A Robert Altman tablófilmjeinek hatását mutató Napfényes Florida több szálon futó cselekménye egy óceánparti kistelepülésen bonyolódik, ahol a multik nekilátnak felvásárolni a kiszolgáltatott lakók telkeit. A szappanopera családtörténeteket tálaló szubzsánere az alap, melyre a rendező felhúzza filmje szerkezeti építményét, és a szép számú szereplőt mozgató sztori előadása során a napfényesnek nevezett, mitikus hírű amerikai állam árnyékosabb zugaiba is bekémlel. Sayles nem analizál, csupán bemutatja az eseményeket, és bár a hollywoodi értelemben vett drámai pillanatok – mint munkáiban mindig – ezúttal is a képmezőn kívülre szorulnak, a holtjátékokkal teli történet vonzza a tekintetet. A filmet forgatókönyvíróként, vágóként, rendezőként jegyző Sayles legfőbb gondja a fabula hitelesítése, és ezt szokásos eleganciájával – realista miliőfestéssel, felettébb valószerűen ható konfliktusok felvázolásával, illetve hús-vér figurák teremtésével – oldja meg.

A Napfényes Florida újból bizonyítja a rendező erényeit – pazar színészvezetés, imponáló kameramunka, ember- és életközeli dialógusok –, csupán egyetlen ponton kelt némi csalódást. Saylest nem utolsósorban az emeli ki a középszerből, hogy minden munkájához új utakat keres, és noha konzekvens szemlélete, illetve a szociális és politikai kérdések iránti érdeklődése közös nevezőre hozza műveit, formailag jelentősen különböznek egymástól. A Napfényes Florida kivétel e sorban, lévén az első olyan opus az életműben, amelynek vizuális megoldásai – kivált a széttartó cselekményszálakat hosszabb beállításokban összesodró kézikamerázás – egy korábbi mű, az évtizede készült A remény városa ötleteire emlékeztetnek. A Napfényes Florida azért így is az oeuvre egyik illusztris és izgalmas darabja. A mozikból a világ legtöbb országában kitiltott Sayles ezzel az extrákkal szolidan ellátott lemezzel (melyen filmográfiák és a rendező informatív, de inkább forgatástechnikai érdekességekkel, mintsem az egyes szekvenciák értelmezésével szolgáló audiokommentárja található) térhet meg a hithű mozirajongók otthonába.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2259