KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lost in Space

Hatvani Tamás

 

Gyanítom, az azonos című, 1965-ben startoló és nálunk ismeretlen tévésorozat csakis arról szólhat, hogy a Robinson család epizódról-epizódra kóvályog az űrben, miközben túlélnek minden veszélyt, mivel nagyon szeretik egymást. Legalábbis ezt sugallja az immár szélesvászonra kényszerített modernizált (?) változat, mely - tartok tőle aligha lesz a műfaj rajongóinak kedvence.

A Lost in Space úgy fest, akár egy igénytelenül szerkesztett pulp-magazin a hatvanas évek sci-fi túlkínálatából, amit úgy adtak ki, hogy ne adja ki az ívét. Külsőségeiben mozgalmas, csiricsáré jövőképet idéz, éppúgy, mint az efféle kiadványok borítói. Belül aztán ránehezedik a súlyos mondandó. Földünk tartalékai kifogyóban, az emberiségnek új hazát kell találni. Fellövik hát a Jupiter 2 űrhajót, fedélzetén a Robinson családdal, akikre nemes feladat hárul. De jaj, előbukkan egy potyautas, igazából gonosz tudós, meghiúsítandó az expedíciót. E ponttól tipikus űroperett a film, kalamajkával, eltévedéssel és számtalan egyéb tévedéssel, ám ez sem tart sokáig. Kisvártatva egy gigászi (nofene) Gömb titokzatos belső világa tárulkozik gömbölyödő időparadoxonokkal, hogy valami izé-metafizikai kalandra csábítsa hőseinket.

Na szóval, sejtelmem sincs, mi üthetett Stephen Hopkins rendezőbe, ki legutóbb azért tisztességes kalandfilmet kreált (Ragadozók), de ez a Lost in Space movie akkor sem más, mint celluloidmoslék, a mindenevővé hizlalt közönség újabb megszégyenítése. Ehhez mérten a trükkök színvonala is csak ritkán felel meg az ezredvégi elvárásoknak. A látványvilág túl steril, az arányok nem stimmelnek, némely kreatúra megjelenítése pedig a Mortal Combat effektjeinek bazári színvonalára süllyed. Ebben a harsány kotyvalékban éppen a színészi jelenlét az, ami teljesen felesleges. Mit keres itt (pénzen kívül) az egyébként kitűnő William Hurt? Plusz Gary Oldman sokadik rosszember alakítása mindennek tetejében szánalmas. Elfelejteni, de gyorsan! Az egész selejtből egyedül az Apollo Four Forty remek átiratára készített főcím ér valamit, de azt meg kitolásból a film végére helyezték el. Néhány élvezetes percért két teljes órát végigkínlódni - ez már nem időparadoxon, hanem egyértelmű időpocsékolás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3904