KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lopják a koporsómat

Hirsch Tibor

 

Kinek könnyebb az emberölés? Nekünk, akik számára a halállal való közvetlen és köznapi kapcsolatot manapság a „bűnös” mozgókép naponta újra megerősíti, vagy a középkor emberének, akinek ott volt – annyi minden mellett – a halottsiratás testközelisége vagy a kivégzések nyilvánossága? A modern terroristák azok, akik mind az újkori, mind a középkori halálkondicionálást felhasználhatják lelkük megerősítésére: néznek híradót és szamurájfilmet, elképzelnek, majd szagolnak vért és puskaport. Valami ilyesmiről szól Slobodan ©ijan filmje, és szólhatna még inkább, ha a cselekmény nem kalandozna el mindenfelé.

A film a Sándor jugoszláv király elleni merénylet híres dokumentumfelvételeivel indul, ezután következik, átkötés és magyarázat nélkül a kisvárosi koporsókészítő-temetkezési vállalkozó család története, valamikor a harmincas években. Magyar moziban nemigen látható olyan film, melyre a morbid jelző ennyire kívánkoznék: a szereplők úgy csúfak és gonoszak, ahogy az olasz megfelelőik. Csúfságuk, visszataszító voltuk lényegét nem a szaporodás vagy az élő anyagcsere gáznemű és különböző halmazállapotú szekrétumai jelentik, hanem a halál biológiai jelenléte; pontosabban a kettő együtt, vagyis keveredő étel- és hullaszag. A kép szó szerint értendő: a film fontos jelenete, mikor a díszes márványkrematórium új halottégető kemencéjét nyers marhahússal próbálják ki, s az odakozmált sültet, azon melegében – a tepsiből – elfogyasztja a család.

A filmben minden a halállal kapcsolatos, és minden vásznon megjelenő halál plasztikus látványának ígéretét hordozza; mégis, ez a látvány az utolsó pillanatig várat magára. Az események hirtelen gyorsulnak föl: a hullarabló maffia összecsap hőseinkkel, a békésen-elvetemült temetkező nemzetséggel. Nincs magyarázat, csak homályos sugallat: ahogy a halom fegyver a nagy fekete szekrény mélyén, maga a gyilkos szándék is olyan gonosz televény, mely a halál folyamatos érintése és megszokása által mellékesen születik meg, és tölti be feladatát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5888