KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Katasztrófa földön-égen

Harmat György

 

Valentyin, a filmben szereplő repülőgép egyik pilótája, kénytelen elválni elviselhetetlenül hisztérikus feleségétől, kisfiát ritkán láthatja. Igor, a másik pilóta (az aranyszívű nőcsábász), beleszeret Tamarába, a gép stewardessébe. A kezdeti másfél óra elteltével, ha nem tudnánk, aligha gondolnánk, hogy az első szovjet katasztrófafilmet látjuk. Alekszandr Mitta merészen a nézői várakozások ellen dolgozik, végsőkig feszítve a műfaj dramaturgiáját.

A szovjet rendező két (egymáshoz közel álló) filmtípust egyesít: a katasztrófafilmet (Pokoli torony, Lavina) és a „repülőgép-filmet” (Repülőtér, Vihar a repülőgépen). Mindkettőnek jellemzője: csak hosszú előkészítő periódus után következnek a „külső” izgalmak. Itt a cél az, hogy minél jobban megismerjük a szereplőket és (lehetőleg bonyolult) kapcsolataikat. Tehát, hogy tudjuk: kiért, vagy ki ellen kell izgulnunk. Ezt a bevezető szakaszt Mitta is megnyújtja, nem eredménytelenül. Élőek a figurák, érdekesek a földi, a „lelki katasztrófák”, még akkor is, ha az igazi konfliktusok keverednek a sablonra gyártottakkal.

Aztán a kapitány és személyzete (magángondjaikkal megrakottan) repülőjükre szállnak, hogy főleg asszonyokat és gyerekeket menekítsenek meg a földrengés sújtotta Bibriből. Az ottani repülőteret elárasztással fenyegeti a lávafolyam, s a szovjet gépnek egy félig beomlott kifutópályán kell felemelkednie: ezeknek a perceknek az ábrázolása bravúros. Bizonyos film-műfajoknak (ilyen a katasztrófafilm is) elengedhetetlen követelménye a tökéletes technikai kivitelezés. Ebben a filmben nagyvonalú látványmegoldások váltakoznak ügyetlen és illúzióromboló háttérvetítésekkel és makett-konstrukciókkal. Ami pedig a repülőutat illeti: még a repülőgéptechnikában járatlan nézőnek is hihetetlenek bizonyos fordulatok és a jól megformált pilótaalakok mellett különösen feltűnő az utasok arctalansága.

Felemás mű tehát Mitta filmje. Eszünkbe sem jut a zseniális Ragyogj, ragyogj, csillagomat számon kérni a rendezőn, hiszen alapvetően más műfajról van szó. Egy percig sem unatkozunk az égi-földi katasztrófák nézése közben, de nagyobb emberi hitelességre, következetesebb kidolgozásra vágyunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7287