KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Constantine, a démonvadász

Vaskó Péter

 

Hollywood az egyik legnagyobb ereklyefogyasztó, és különösen hálás a kultikus eredetű McGuffinokért. Az újabb képregényadaptáció, a Constantine középpontjában elvileg Cassius Longinus centurio lándzsája áll, amellyel a római százados átszúrta a már halott, keresztre feszített Jézus szívét. (A „végzet lándzsáját” ma a hoffsburgi múzeumban őrzik, bár a helyzetet némileg bonyolítja, hogy a római St. Augustin templomban is őriznek egy Longinus- lándzsát – de ez már legyen Indiana Jones baja.) A cím is az ereklyéhez köthető, a lándzsát Heléna császárnő adta fiának, Nagy Konstantin császárnak, majd a kelet-római császárok örökölték egymástól, később birtokolta Nagy Károly, kergette Napóleon, 1938-ban pedig Hitler kaparintotta meg.

A lándzsát most egyszeri Pedro találja meg horogkeresztes zászlóba tekerve, és viszi a vészt illegálisan Mexikóból az Államokba (mint tudjuk, minden út az USA-ba vezet), hogy annak segítségével diadalmaskodhassanak a sötétség seregei.

A gonosz útjában egyedül a cinikus és láncdohányos Constantine, a démoni nyomozó állhat, aki rutinszerűen ingázik a föld és pokol bugyrai között, bevetve a sátáni seregek ellen minden kelléket, amit csak egy ördögűző bazár kínálhat a sikító gyufától a megszentelt boxerig.

A forgatókönyv, csakúgy mint a színészi játék, nem haladja meg a hollywoodi tisztes középszert. Az ötlettelen rendezőknek a blazírt, nagyarcú coolság filmes helyiértékét Han Solo óta sikerült az abszolút nulla fok közelébe hűteniük, és ez alól Francis Lawrence, a népszerű kliprendező (Britney Spears, Aerosmith) sem kivétel. Az pedig már a mi pechünk, hogy Keanu Reeves legfeljebb egy nagycsoportos elszánt zordságát tudja produkálni, akinek a játszón éppen széttaposták a homokkuglófját.

A kliprutin elcipeli a filmet, de egy centire sem emeli fel, az igazi borzalom pedig éppen a transzcendencia nélküli horror. A jó horror magánál félelmetesebbet idéz fel, míg a rossz inflálja a spiritualitást, és a Constantine sajnos ez utóbbira példa. Hiába nyúlja le a rendező az Ördögűzőt, a Hellraisert, Hitchcock busz-effektjét, sőt a Van Helsingből még a sorozatlövő démondöglesztő számszeríjat is metálra fényezve (a célkeresztet rajta tessék szó szerint venni), földszintes ijesztegetés marad az egész. A film tanulságai így (mintha csak a Bush-adminisztráció „háborúzz, ne szeretkezz” osztálya rendelte volna) a következőkben foglalhatók össze: minden politika, beleértve menny és pokol dolgait, az ölés férfias dolog, a szex és dohányzás azonban káros az egészségre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8246