KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy tesó

Schreiber András

 

Már a cím is megtévesztő. Legalábbis a pesti lokálpatriótának rögvest a nagykörúti kebab-lánc ugrik be elsőként, és amíg nem látja a stáblistát, azt gondolja, a görög-török ellentétet meglovagló kulinár-komédiát kap gyros kontra falafel módra. A stáblista láttán aztán az egyszeri nézőben újabb téves gondolatok támadhatnak, a főszerepekben ugyanis három rapper, vagy legalábbis a zenére dumálás műfajával kacérkodó tündököl: Mark Wahlberg alias Marky Mark a nyolcvanas évek egyik ciki-bandájából, a Funky Bunchból, az Outkastből frissen a celluloidra igazolt André Benjamin, valamint Tyrese Gibson, hobbirepper. A Négy tesó azonban sem nem 8 mérföld-féle rap against the system-dráma, sem pedig csípős szósztól tocsogó vígjáték. A Négy tesó John Singleton legújabb blaxploitation-retrója, videókölcsönző-nyelven: vígjáték-akció-dráma. (A sorrend szabadon változtatható.)

A történet középpontjában a zsánernak megfelelően a bosszú és a gettók népe áll. Evelyn Mercert a kilátástalan helyzetű srácok jótevőjét és örökbefogadóját egy fegyveres rablás alkalmával agyonlövik a sarki vegyesboltban, és mivel a rendőrség látszólag tehetetlen, az ügyet a temetésre hazaérkezett Mercer-fiúk veszik kézbe. Hamar kiderül, hogy a rablás csak színjáték volt, a gyilkosságnak más okai voltak, így aztán a négy tesó habzó szájú rottweilerként takarít el mindenkit az útból, míg el nem jutnak a főkolomposig. A gonoszok meglakolnak, a jók megússzák, és a PC-jegyében a kettő fehér–kettő fekete leosztású Mercer-testvérek (egy kivételével) boldogan készülhetnek a hálaadásra.

A fekete gettó kilátásalanságának himnuszaként számontartott Boyz N the Hoodot is jegyző és a Shaft feldolgozással a blaxploitation geekeket magára haragító John Singleton bicskája ezúttal nem tört bele a tisztelgésbe és sikerült újabb bőrt lehúznia a rég halottnak hitt zsánerről. A nézőnek nincs ugyan az az érzése, hogy újat lát, a film kipróbált panelekből építkezik, az akció kiszámítható, a poénok színvonala változó, de ez a film semmi esetre sem unalmas és vérlázítóan gyenge, mint a Shaft újrázása volt. Ki tudja, talán azt is megérjük egyszer, hogy Singleton újra előáll valami eredetivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8407