KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hét élet

Vajda Judit

Seven Pounds – amerikai, 2008. Rendezte: Gabriele Muccino. Írta: Grant Nieporte. Kép: Philippe Le Sourd. Zene: Angelo Milli. Szereplők: Will Smith (Ben Thomas), Rosario Dawson (Emily), Woody Harrelson (Ezra), Barry Pepper (Dan), Michael Ealy (Ben testvére). Gyártó: Columbia / Escape Artists / Overbrook / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 123 perc.

 

A boldogság nyomában igaz meséjének rendezője, Gabriele Muccino és Will Smith újabb egymásra találása azon trükkös melodrámák sorába csatlakozik (21 gramm, Ütközések), melyek a súlyos, érzelmes, giccsbe hajló cselekményt szokatlan szerkezettel, komplex dramaturgiával ellensúlyozzák. A több szálon futó, tablószerű narratíva esetünkben annyiban módosul, hogy a címben említett hét életet összeköti egyetlen figura, a főhős, akinek személye azonban végig homályban marad, ahogy legfőbb motivációja is, hiszen a végső, nagy igazság csak a film legvégére, fokozatosan derül ki. Annyit látunk, hogy hősünk neveket ismételget, embereket figyel meg, akikkel szemben valamiféleképpen Isten nagykövetét akarja játszani.

Épp az információknak ez a drasztikus visszatartása adja a film erejét, hiszen igen magas fokú nézői aktivitást igényel, hogy összerakjuk az alkotók által összekevert kirakósjáték darabkáit. Ám sajnos pont ezt az örömöt veszik el tőlünk, amikor a váltogatott idősíkok és cselekményszálak, a fel-felsejlő érthetetlen, de jelentőségteljes epizódok helyét átveszi egy kronologikus szerelmi történet. Mintha csak a rendező filmje felénél megijedt volna a szétszabdaltságtól, és ezzel a megnyugtatóan banális fogással próbálna kihátrálni belőle. Így azonban a sikeres nézői nyomozás nem nyeri el méltó jutalmát egy katartikus „leleplezéssel” a végén, hiszen a megoldást csak elkenik az alkotók, és továbbra is a romantikus vonalra fókuszálnak. Ráadásul azzal, hogy a szerelmi szál ennyire ránehezedik a többire, rendkívül aránytalanná válik és sérül a szerkezet (olyannyira, hogy még a hét életet is nehéz számba venni, hiszen van, akit egy percig sem látunk a vásznon), amit pedig egy ilyen filmnél patikamérlegen kellene kiszámolni. Nagy kár, mert ha a Hét élet megmaradna a 21 gramm nyomdokain, és nem akarna a Love Story lenni, lehetett volna több-zsebkendős dráma is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9710