KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Largo Winch

Varró Attila

Largo Winch – francia, 2008. Rendezte: Jérôme Salle. Írta: Philippe Francq és Jean Van Hamme képregényéből Julien Rappeneau és Jérôme Salle. Kép: Denis Rouden. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tomer Sisley (Largo Winch), Kristin Scott Thomas (Ann Ferguson), Miki Manojlovic (Nerio Winch), Mélanie Thierry (Léa / Naomi), Gilbert Melki (Freddy). Gyártó: Pan Européenne / Wild Bunch / TF1 / Casa. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 108 perc.

 

Hűvösen kimért, mégis szívmelengető Thomas Crown-verziója, az Anthony Zimmer után Jerome Salle francia rendező ismét egy törvények feletti über-üzletembert választott friss bűnügyi filmje hőséül, ám a címet jelentő név immár vérbeli brandet takar. Largo Winch (született Winczlav), a kultikus belga képregényíró, Jean Van Hamme (XIII) teremtménye igazi kalandorként és fúzió-specialistaként megfordult már krimikben, népszerű BD-sorozatban, videojátékban és tévészériában, hogy tavaly decemberben végre a szélesvásznon tegyen a nagyközönségnek egy visszautasíthatatlan ajánlatot.

A milliárdos nevelőapja rejtélyes halálát követően egy multinacionális konszern igazgatói székét megöröklő farmernadrágos életművész akciódús fordulatokban és üzleti fondorlatokban bővelkedő kalandmeséje ezúttal is jól bevált mintát követ – Steve McQueen helyett azonban Salle egy hazai filmikon öltönybe bújtatott renegátját választja modellként. Noha már Van Hamme (kép-)regény-eredetije (pontosabban a nyitófüzetek Örökös/W-csoport párosa) is erősen emlékeztet egy 1973-as Belmondo-darab, az Örökös alapszituációjára, Salle filmváltozata még szorosabbra húzza a tematikai párhuzamokat (lásd a kábítószercsempészet vénusz-csapdájának motívumát), és a képoldalak nyolcvanas évekbeli bájgúnárját is karcosabb, kirobbanóbb Belmondo-klónra cseréli a borostás Tomer Sisley személyében. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy határozott kezű rendezőnk a selejtes 2001-es tévéverzióból is csupán a bajor szappanoperákat idéző családi intrikákat veszi át (többek közt eltitkolt fivérre cserélve az alapmű barát-karakterét), ám gyenge John Woo-epigon akciójeleneteit inkább precízen kimért, klasszikusan szerkesztett összecsapásokra váltja, a végeredménynek veretes örömmozit kapunk. Amennyiben Largo Winch amolyan gall Bondnak tekinthető, első mozifilmje egyértelműen a franciák kevésbé látványos, de épp oly elegáns válasza a Casino Royale-ra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9711