KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Varázslótanonc

Sepsi László

 

The Sorcerer's Apprentice­ – amerikai, 2010. Rendezte: Jon Turteltaub. Írta: Doug Miro, Carlo Bernard, Matt Lopez. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Trevor Rabin. Szereplők: Nicolas Cage (Balthazar), Jay Baruchel (Dave), Alfred Molina (Horvath), Monica Bellucci (Veronica). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 103 perc.

 

A Jon TurteltaubNicolas Cage páros A nemzet aranya-széria kalandfilmjei után továbbevezett a családbarát zsánerek tengerén, hogy ezúttal az ifjúsági fantasy napjainkban meglehetősen piacképes műfajánál horgonyozzanak le. Habár Turteltaub nem először céloz fiatalabb közönséget – lásd a Három kicsi nindzsa vagy a Bruce Willis-szel forgatott A kölyök példáját –, legfrissebb munkája könnyen felejthető varázspálca-villanás a Harry Potter-klónokkal zsúfolt fantasy-piacon.

Annak ellenére, hogy felmutatja a kortársai által már jól bejáratott olyan motívumokat, mint a Tesla-transzformátorok képviselte fizika és a plazmalövedékben felszikrázó, kínosan racionalizált mágia határvidékén tengődő főhős (lásd még A villámtolvaj a hétköznapi Amerika és az Olümposz között lavírozó kamaszát), vagy a digitális technikával létrehozott, alaktalan végső antagonista, A varázslótanonc képtelen megteremteni a zsáner által megkövetelt epikus ívet. Mint azt a félresikerült intró is mutatja, Turteltaub rendezése minduntalan megbicsaklik, ha a Merlinig visszavezetett máguskonfliktus ecsetelésére kerül a sor, s ezt sem az esetenként bevetett önirónia, sem pedig a szintén bejáratott sémák szerint működő, megduplázott szerelmi szál nem képes elfedni. A varázslótanonc egy olyan mese, melynek készítői éppen a mesemondás és a mítoszteremtés követelményeinél buknak el, s ezt a hiányosságot a Nicolas Cage-re aggatott, menőnek szánt bőrdzseki éppúgy képtelen ellensúlyozni, mint a New York felett szárnyaló, életre keltett acélmadár látványa. Ahogy a film kisszámú emlékezetes jeleneteinek egyikében megidézett goethei bűvészinas, akinek képességei kimerülnek a mágia félresikerült praktikus használatában, és minden lelkesedése ellenére sem tud maradandót alkotni, Turteltaub és hat forgatókönyvírója sem lépett túl az esetlenül használt rutinmágián, igen messze a nagy ívű varázslatoktól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10399