KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmzene

A James Bond téma

Milliót érő hangjegyek

Hubai Gergely

A filmtörténelem egyik legismertebb témája, mégsem tudjuk kinek köszönhetjük.

2001 márciusában Monty Norman zeneszerző pert indított a The Sunday Times hetilap ellen mivel egyik írásukban azt merték állítani, hogy nem Norman a legendás James Bond téma szerzője. A komponista eredetileg rágalmazás miatt indította meg az eljárást, az ügynek azonban sokkal jelentősebb anyagi vonzata is volt. A James Bond téma a filmtörténelem egyik legismertebb zenei motívuma, a sorozat minden hivatalos részében hallható, számtalan feldolgozása készült – az ezek után járó jogdíjak jelentették az addigra visszavonult Monty Norman fő bevételi forrását. Az ügy során zenei szakértők és a még élő filmesek bevonásával próbálták tisztázni, hogy 40 évvel korábban mi is történt pontosan.

Monty Norman változata szerint 1962-ben a Dr. No forgatása során Cubby Broccoli producer épp zeneszerzőt keresett az első James Bond kaland számára. Normant a Dr. Crippen balladája című bukott musical kapcsán ismerte, ennek a darabnak Broccoli volt az egyik társfinanszírozója. A komponista a stábbal együtt Jamaicára utazhatott, ahol egy külön neki bérelt árnyékos bungalóban írhatta meg a filmzene főbb motívumait: „Under the Mango Tree”, „Kingston Calypso”, „Jump Up”, stb. – a főhős számára azonban nem készült téma. Londonba érve a producerek egy új motívumot kértek Normantől, ő pedig ekkor ásta elő egy korábbi dalát a Mr. Biswas háza című musicalből. Norman a „Good Sign, Bad Sign” című dal első nyolc hangjegyéből kerekítette ki a Bond témát, a sikertörténet innentől töretlen…

A hét napig tartó tárgyalás során a még élő stábtagok másképp emlékeztek vissza bizonyos részletekre. Peter Hunt vágó például felidézte, hogy a londoni felvételek során Terence Young rendező szabályosan örjöngött, amikor kiderült, hogy Monty Norman a dalokon kívül semmi mást nem írt, ráadásul nem értett sem a hangszereléshez, sem a vezényléshez. A Bond-téma kapcsán újabb probléma merült fel: Norman ugyan elfütyülte nekik az ominózus hangjegyeket, ez azonban nem elég egy filmzene elkészítéséhez. A probléma megoldására felbéreltek egy John Barry nevű kezdő zeneszerzőt, aki 250 fontért vállalta Norman ötletének áthangszerelését és felvételét. A per során természetesen Barry is megszólalt: ő nem vitatta Norman szerzőiségét, a világraszóló sikernek azonban feltétele volt, hogy Barry elkészítse azt az ominózus felvételt, amivel aztán befoltozták a Dr. No hatalmas zenei üresjáratait. Többek között Barry ötlete volt, hogy a főtémát a gitár vigye, ezzel nemcsak a Bond téma, hanem egy évtized filmzenei hangulatát határozta meg!

A bíróság végül Monty Norman javára döntött, a The Sunday Times 30,000 font kártérítést fizetett a zeneszerzőnek. Habár számára kedvező ítélettel zárult az eljárás, Norman agresszivitása felkavarta a Bond téma eredete körüli vitákat - ráadásul az eset számos egyéb érdekes kérdést vetett fel a szerzőiség kérdéskörével kapcsolatban… Ki számít egy zenemű igazi szerzőjének? Igazságos-e, hogy Monty Norman 1962 óta több ezer fontot kap az ötlet után, míg Barry az annak idején kifizetett 250 font óta semmit sem látott a jogdíjakból? A történelem a maga módján adta meg a választ: Monty Norman a Dr. No után csak egy mozifilmhez írt zenét, utána sem a színpadon, sem a tévében nem ért el átütő sikert. John Barry ezzel szemben több mint száz filmen dolgozott (köztük 11 Bond kalandon) és 5 Oscar-díjat nyert. Valahányszor megkérdezték hogy ő írta-e a Bond témát, elegánsan ennyit mondott: „Hadd válaszoljak a kérdésedre kérdéssel. Ha nem én írtam, itt tartanék?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/07 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11463