KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szuper-Hipochonder

Kránicz Bence

Supercondriaque – francia, 2014. Rendezte és írta: Dany Boon. Kép: Romain Winding. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Dany Boon (Faubert), Alice Pol (Anna), Kad Merad (Zvenka), Jean-Yves Berteloot (Miroslav). Gyártó: Pathé. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 107 perc.

 

Ha a kortárs európai mozi legnagyobb sztárját kellene megnevezni, mifelénk kevesen tippelnének Dany Boonra, annak ellenére, hogy néhány éve a kontinens egyik legjobban kereső színészévé avanzsált. A francia komikus ráadásul a kamera mögött is feltalálja magát, a Szuper-Hipochonder immár a negyedik saját rendezése (és a harmadik, amelyet Magyarországon is bemutatnak). Előző munkáihoz hasonlóan Boon ezúttal sem törekszik rá, hogy szimpatikus karaktert formáljon meg: a betegesen betegségiszonyos Romain kollégája halála után úgy határoz, változtatnia kell az életén, ám terve túl jól sikerül, miután összetévesztik egy kelet-európai diktatúrából szökött ellenállóval.

Talán nemcsak a Lajtától keletre számít kissé kínosnak, hogy a film eleinte a tiszta és ápolt párizsi értelmiségiek, illetve a szurtos és elhanyagolt „cserkisztáni” menekültek találkozását igyekszik poénforrásként működtetni. Még szerencse, hogy a játékidő első harmada után az alkotók irányt váltanak, és a műfaji hangsúlyok eltolásával tartják fenn a nézői érdeklődést. Burleszk-elemekben bővelkedő vígjátékból a romkom vizeire eveznek, hogy aztán a fináléra akcióhőst faragjanak szinte mindvégig ellenszenves főhősükből. Korábbi rendezéseinek receptjétől eltérve, a regionális-nemzetiségi feszültségek humoros ábrázolása helyett Boon ezúttal a tősgyökeres franciák és a bevándorlók korántsem problémamentes viszonyához nyúl hozzá finoman, éppen csak annyira, hogy ne akadályozza közönségét az önfeledt szórakozásban. A végeredmény ezerszer látott sablonokból építkező, ugyanakkor lendületes és életteli produkció, ami mégis hagy némi rossz szájízt: Romain végtére is úgy győzi le hipochondriáját, hogy koszossá, tehát kelet-európaivá válik. A csattanó pedig mi is lehetne más, mint hogy az ápolatlan káeurópaiakat nagyrészt magyar színészek játsszák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11751