KritikaNagy Viktor Oszkár: HivatalBedarál-e?Muhi Klára
Több ezer ember kérelmezi minden évben, hogy Magyarországon élhessen. A Hivatal pedig dönt: te kellesz, te nem... Nagy Viktor Oszkár új filmje nem arról
szól, milyen drámák játszódnak le, ha például egy családot a magyar Bevándorlási
és Állampolgársági Hivatal kiutasít. Abból is épp csak ízelítőt kapunk, milyen
szempontok szerint és kik döntenek az emigráns egzisztenciákról. A Hivatal alkotói oda teszik le a kamerát,
ahol a török, üzbég, orosz, kínai, afrikai, erdélyi, mongol bevándorló és a
magyar állam frontálisan találkoznak egymással. Egy jellegtelen hivatali
szobában. És a helyzet tulajdonképpen nem reménytelen, mert az íróasztal
túlfelén a Hivatalt – ez alkalommal – egy gödrös mosolyú, szelíd tekintetű, empatikus
fiatal lány képviseli.
Az elegánsan szerkesztett, minimalista tévéfilm
lényegében Anna, a hivatalnok lány nevelődés története, aki az iskolapadból
egyenesen a bevándorlás ügy frontvonalába kerül. Világoskék ingben, sötét, szolid
szoknyában ül nap mint nap klienseivel szemben. Nem súghat és nem segíthet. Részvétet
nem mutathat, és nem nagyon lehet véleménye sem. A jó és a rossz hírt is ő
közli. A gyanús körülményeket pedig szigorúan jelentenie kell.
És mi feszülten figyeljük, vajon mit csinál
Anna, hogyan reagál, hogyan védi a hazát a befurakodókkal szemben? Amikor egy orosz
ezredesnek teljesen elege lesz a bürokráciából. Amikor egy gyönyörű,
göndörfürtös afrikai összevissza kamuzik, hogy miért nincs iskolalátogatási
papírja és mindenáron találkozni szeretne vele. Mikor a kínai anyukára és
kisfiára – jogszabályszerűen – ott helyben ki kellene hívnia a rendőrséget. S mikor
penge szájú főnöke kitanítja, hogy kell ügyesen kihasználni – például ujjlenyomat
vételre – az országból kiutasított ügyfél pillanatnyi sokkos állapotát.
A kékesszürke, szigorúra komponált film
olyan, akár egy Kulesov-tanulmány. A Hivatalt
a bürokratalány arcának apró rezdülései fűtik át. Hogy ki, mikor csúsztat, hazudik,
igazi vagy színlelt baja van-e, azt is az ő arcáról olvassuk le.
Nagy Viktor Oszkár – a komoly színvonalat
hozó Campfilmmel együtt – nem először feszül neki a témának. A szerb-magyar
határon játszódó Felsőbb parancsra, vagy
a 3 Esküvő című dokumentumfilmek is a
„menekültügy”, „idegenrendészet” egy-egy sajátos aspektusát járták körül
figyelemre méltó eredménnyel.
A Hivatal
műfajilag továbblép, s tulajdonképpen az egykori Budapesti Iskola filmjeire hajaz.
A bemutatón egy kritikus emlékeztetett rá, szinte ugyanazt az útmutatót írta ki
Tarr Béla bő 40 évvel ezelőtt a korszakos Családi
tűzfészekre, mint itt a Hivatal
alkotói. A szereplők története nem feltétlenül a sajátjuk, de lehetne. Talált és
rendezett szétszálazhatatlanul összegabalyodik itt is, mint minden dokumentarista
játékfilmben. A néző nem tudja, meddig „valódi” és honnan „megkért” a jelenet, de
mindez nem is fontos, alkotói belügy, mert a lényeg hogy a Hivatal minden kockája hiteles. A főnök alakítása (Batka Zoltán) inkább
„játékfilmesen” dermesztő. Fignár Anna (Anna) finom játéka, akár egy professzionális
színésznőé, miközben amatőr. A kiutasított kurd családapa arcára íródó kín, zavar,
sokk és pánik, amikor megtudja, hogy húsz év után 30 napja van, hogy a
családjával elmenjen innen, akár „dokumentum”, akár rendezett, nehezen felejthető.
A Hivatal
nagy erénye a tökéletes narratív szerkezete is. A kevesebb itt tényleg több. A szűkszavú,
tárgyilagos filmben még a humor is elfér. Az állampolgársági vizsga – ahol a
török vizsgázó az Egri csillagok
tételt húzza és tisztelettel megjegyzi, hogy azért nem minden török hazug, vagy
a szlovák lány döbbent arca, mikor az Állami Számvevőszék tevékenységéről
kellene szabatosan felelnie –, nem nélkülözi a vicces, abszurd pillanatokat. Koncepcionális
döntés, hogy a Hivatal végső soron a
bevándorlásügy naposabb oldalát mutatja, nem a rettenetes menekülttáborokat. A
film végén egy tarka-barka bőrszínű, változatos arcformájú kis csapatnak – ki
tudja hányadik nekifutásra –, végül sikerül az álma, esküt tehet a magyar alkotmányra.
A hazai közvélemény bizonytalan a migráció
megítélésével kapcsolatban. A részvétlen, sokszor ízléstelen politikai
megnyilvánulások pedig inkább a bezárkózó, rossz beidegződéseket erősítik. Aki az
éjszakai műsorfolyamban elcsípi majd ezt a filmet, valószínűleg egy darabig visszanyeli
az előítéleteit. És remélhetőleg rányílik a történet igazi tétjére. Hogy vajon mi
lesz Annával, a szimpatikus bürokratával? (Aki kicsit mi vagyunk.) Marad vagy
átáll? Kihez lesz lojális? Feladja e? Vagy bedarálja végül a Hivatal.
Hivatal – magyar tévéfilm, 2015. Rendezte: Nagy Viktor Oszkár. Írta: Szőcs
Petra, Nagy Viktor Oszkár. Kép: Dobos Tamás. Zene: Hajnóczy Csaba. Szereplők:
Fignár Anna (Anna), Batka Zoltán, Kaya Turan. Producer: László Sára, Gerő
Marcell. Gyártó: Campfilm. Támogató: Európai Integrációs Alap. A TV2
bemutatója. 52 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 157 átlag: 5.26 |
 |
|
